Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések
jesen tönkrement. Ettél kezdve rendszeres termelést folytatni nem lehetett. Ehhez járult a gyár megmaradó termelőrészlege jelentó's részének kitelepítése, majd az erőközpontnak a visszavonuló német műszaki alakulatok részéről való felrobbantása. A gyár megbénult. A háborús veszteség 75%-os volt. 1946. január 1-vel az Újgyár a kohászati üzemekkel közös vezetés alá került és a MÁVAG egyik üzemeként működött. Ekkor indult meg a drótgyári berendezések gyártása is, ami később a gyár egyik jelentős gyártási profiljává terebélyesedett. Amikor a drótművet 1948-ban leszerelték már havi 20 vagon terméket állított elő. A drótművel párhuzamosan 1946-ban indult meg a reszelőgyár is. Hazánk újjáépítése érdekében a gyár bekapcsolódik a bányászati berendezések gyártásába. A gépipar újjáépítésének sürgető szükséglete nyomán kezdte meg a gyár ugyancsak 1946-ban a gördülőcsapágy-gyártást is. Az 1946-os konstrukciónapló szerint a kohászati üzemek rekonstrukciója számára különféle sajtológépek tervezése indult el, illetve került gyártásra. A hároméves terv során a kohászati üzemekből a gépgyár területére telepítették át a vasúti kerékpárüzemet is. 1948-ban a gyár szervezeti felépítésben jelentó's változást hozott, hogy az Újgyár különvált a MÁVAG Kohászati Üzemekből és önálló vállalattá alakult DIMAVAG Gépgyár név alatt. 1959-ben némi szervezeti változás következett azzal, hogy a Borsod-vidéki Gépgyár beolvadt a DIMÁVAG Gépgyárba, mint annak egyik gyáregysége. A gyár szervezeti felépítésében fontos dátum 1963. január 1., amikor az országos méretű ipari átszervezés részeként, a népgazdaság új, megváltozott igényeinek megfelelően, újra egy gazdasági egységgé vált a DIMÁVAG Gépgyár, a Nehézszerszám-gépgyár és a Könnyűgépgyár. Az egyesített vállalat új neve: Diósgyőri Gépgyár lett. Ezzel a nagyarányú átszervezéssel a megerősödött Diósgyőri Gépgyár a magyar ipar egyik legnagyobb vállalatává vált. A dolgozók összlét- száma már meghaladja a 10 000 főt. Ld. még 308-309. (Az újgyár építésének segítésére munkaerőként igénybe vették az I. világháború alatt elfogott hadifoglyokat. Az épülő gyár eredetileg a Skoda gyár fióküzeme lett volna, azonban működésbe lépni a világháború miatt már nem tudott. A diósgyőri kohászati üzem kovácsoló, hőkezelő, és mechanikai megmunkáló részlege teljes mechanikai felszerelésével és létszámával együtt áttelepült az Újgyár területére és mintegy 800 dolgozóval a MÁVAG budapesti központi igazgatóságának irányítása alatt működött. A hadiipari gyártás a gyárban svéd munkafolyamat szerint ment, az átvett Bofors dokumentáció szerint. Az Újgyár akkori gyártmányai: Bofors 29 mintájú légvédelmi lövegek, tábori tarackok, Böler gyártmányú tábori lövegek, hegyi lovassági lövegek, különféle a háborúból visszamaradt lövegek javítása, alkatrész pótlások. A lövegek próbáját a hajmáskéri katonai lőtéren hajtották végre. 1936-ban a löveggyártás egy lövegmegmunkáló, valamint egy robbanószer-feldolgozó üzemmel bővült.) Barkóczi István: Miskolc a millecentenárium évében 1997. 1. 375.- Drótgyár: Az 1900-as évek elején Miskolc város vezetése, élén dr. Szentpály István polgármesterrel „Temesvár-gyárvárosról” szőtte terveit. A tervek között szerepelt a Sajó csatornázása, hajózhatóvá tétele a torkolattól Bánrévéig. Ez idő tájt írta Móricz Zsigmond is a következőket Miskolcról: „Miskolc a legnagyobb jövőjű magyar város. Ami ipari lehetőségünk van, az mind. itt van, adva vannak a természeti kellékek, a nagyipar, a nehézipar számára. Akkora vitalitás van ebben a városban, hogy ha a legcsekélyebb lehetőség nyílik meg számára, óriási energiák fognak munkába lépni...” 226
