Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
VII. A privatizáció és drámai következményei (1992-2005)
leállított termelés újraindításához szükséges, továbbra is kérdéses, meddig bírja szuflával a megroggyant kohászcég. Egyelőre nem tudni ugyanis, milyen formában és mikor érkezik a múlt héten informálisan megígért 1 milliárd forintos állami apanázs, amit a CIB a hitel folyósításának feltételéül szabott. A HVG információi szerint a pénzintézetet Burány Sándor munkaügyi miniszternek a Munkakeró'-piaci Alap Irányító Testületé (MAT) múlt keddi ülése után írt levele nyugtatta meg. Eszerint bértámogatás címén az állam közel 1 milliárd forinttal járul majd hozzá a vaskohászat fel- támasztásához. A CIB-nek mindenesetre erősen kell bíznia a miniszteri ígéretben, mert a MAT-határozatban erről egyetlen szó sem esik. A MAT ülésén a pályakezdők támogatására szánt 1 milliárd forintos alap tavalyi maradékát, 720 millió forintot csoportosítottak át a munkahelyteremtő beruházásokat támogató alapba. Az ülésen megjelent Burány, mint a HVG megtudta, csupán szóban jelezte, hogy ebből az összegből - s az alap egyéb „morzsáiból” - tervezik a DAM Steel újraindítását finanszírozni. Ennek konkrét formájával azonban csak a MAT augusztusi ülésén áll majd elő a munkaügyi tárca -sa munkaadók, a munkavállalók, valamint a kormány delegáltjaiból álló testület csupán ezt követően bólint rá az ügyletre - mivel az összeg folyósításának technikáját még nem csiszolták ki. A feladat nem is lesz könnyű. A fő problémát az jelenti, hogy a kormány valójában nem támogathatja az acélgyártást: még az európai uniós társulási szerződésben a magyar állam azt vállalta, hogy 1997-től, a versenysemlegesség elvét betartva, nem finanszírozza a központi költségvetés forrásaiból az acélipart. Ezt egyébként Csillag István gazdasági miniszter idén februárban a parlamentben is kiemelte az ellenzéki képviselők kérdésére adott magyarázatában, hogy miért is nem segít a kormány az addigra már bajba jutott borsodi cégnek (HVG, 2003. február 22.). A Cogne minden követ megmozgatott ugyanis, hogy elkerülje a felszámolást, márciusban mégis kénytelen volt bedobni a törülközőt: az addigra csaknem 6 milliárdos adósságú cég a 300 hitelezőjének több mint 2 milliárd forinttal, a CIB-nek pedig 3 milliárd forinttal tartozott. A jelek szerint a foglalkoztatáspolitikája miatt sok támadást kapott kabinet változtatott korábbi álláspontján. A most körvonalazódó elképzelés szerint az állami támogatás elrejtésére a május 28-án 3 millió forint törzstőkével alakult Borsodi Nemesacél Acélgyártó (BNA) Kft. lenne hivatott. A Kft., amely a milliárdos támogatásért folyamodott a MAT-hoz, két hónapon belül bérbe venné a felszámolótól a DAM Steel termelőeszközeit s foglalkoztatná a DAM-dolgozókat is. A bökkenő nemcsak az, hogy az állami támogatás „lólába” így is kilógna, hanem hogy a felszámoló Mátraholding voltaképpen saját magával kötne szerződést. A BNA többségi tulajdonosa ugyanis szintén a Mátraholding (a három tulajdonostársnak, a DAM Steel szakszervezeti vezetőinek részesedése csupán jelképes). Kovács János, a Mátraholding vezérigazgatója a HVG-nek elismerte, valóban nem szerencsés a felállás, de nem sikerült másokat rávenniük a Kft. megalapítására. Noha néhány hete szó volt arról, hogy a BNA-t a CIB és a Magyar Fejlesztési Bank Rt. gründolja, ők visszaléptek, s nem vállalt szerepet a miskolci önkormányzat sem, bár Kovács állítása szerint azt is megkörnyékezték. Mindenesetre a Mátraholding augusztusig, mire a kérelem újra a MAT elé kerül, szeretne ez 206
