Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)

VI. A kényszerű szerkezetváltástól a privatizációig (1983-1991)

Kezdjük a kiválasztás szempontjaival, azzal a bizonyos hármas követel­ménnyel. A szakmai hozzáértésnek, a vezetői készségnek és a politikai megbízha­tóságnak mindig bizonyos arányban kell keveredni... Egyben azonban biztos vagyok: abban, hogy ma Magyarországon, amikor még ezred százalékokban is alig mérhető az úgynevezett ellenzékiek aránya, a vezető kiválasztásnál - főként errefelé, a gazdaságban - nem a politikai szem­pontokkal kell kezdeni... Azt hiszitek, a nagy nyugati cégek csak úgy, feleslegesen szólják a pénzüket, amikor a menedzselj élőitekkel intelligenciateszteket töltetnek ki? Nálunk - s ez a kádermunka egyik gyenge pontja — senki sem nézi, senki sem méri ezeket a tulajdonságokat. Azt sem veszik figyelembe, milyen a megjelenésed, tudsz-e egy másik, hát még egy idegen emberrel kommunikálni... Sokan sajnos akkor is elfogadják a vezetői beosztást, ha aztán egyik kezük­kel állandóan a széket kell fogniuk. Szóval a vezetéshez, már a vállalás pillana­tában is elengedhetetlen az erkölcsi tartás. Utána meg persze még több kell belő­le. Például közösséget szükséges vállalni a beosztottakkal. A vezető nem azért van, hogy a letolásokat továbbadja. Ha kell, igenis védje meg munkatársait és kutya kötelessége a kudarcban is osztozni velük. A szakmai féltékenység meg egyenesen bűn. Elég nagy baj, hogy azt soha nem nézik, hány tehetséges fiatalt hozott fel, indított útnak egy vezető. (Tóth Lajosról egyébként azt mesélik, hogy beosztott mérnök korában naponta ötven angol szót tűzött ki rajztáblája sarkára. így sajátította el a nyelvet. S hasonló szívóssággal tanulta az új technológiát is. Úgy, hogy amikor megkezdődött az acélmű nagyberuházása, a világszínvonalú ívkemencék építése, egyszerűen nem is jöhetett más szóba, csak ő.) A vezetők többsége teljesen hivatalnokká vált - folytatja -, sajnos még a mű­szaki területen is. Ez részben az „elvárási rendszer” következménye... Döntő kérdés, van-e pszichikai érzéke a vezetőnek. Tegyük fel egy szakmai feladatról a beosztott is kidolgozta a sajátjavaslatát, a főnök is. Mondjuk a góréé a tökéletesebb, de az alárendelté szintén jó, alkalmazható. Nos, az okos vezető ilyenkor a beosztott javaslatát választja, hiszen munkatársai ezáltal jóval na­gyobb mértékben érzik majd sajátjuknak a megvalósítást. Látják ugyanis, hogy a főnök már a tervezésnél is bízott bennük... Abban a helyzetben vagyok, hogy megmondhatom a vezérnek, kivel akarok együtt dolgozni, s kivel nem. Az elveimet igyekszem tehát követni - ha ez nem is megy könnyen. Persze, ahhoz, hogy pofázhassak, nekem másoknál mindig többet kell letennem az asztalra. S az is nagyon fontos, hogy ne hagyjak támadási felü­letet. Nem adok rá lehetőséget, hogy belém kössenek, hogy váratlan kérdéseket tehessenek fel. Az ember aztán ilyenkor kezdi el két végéről égetni a gyertyát.- S nem félsz'?... Engem már elkönyveltek itt, mint anarchistát, úgyhogy mindegy. Meg aztán az egész kombinált acélmű technológiáját én dolgoztam ki, s én építettem fel. Van hátterem. A nemzetközi szakma ismer, gyakorlatilag bármikor elmehetnék öt­hat ezer dolláros fizetésért külföldre dolgozni... Vő. 264. 3. Az öntödei gyárrészlegnek Tóth József a vezetője. Ha papírra vetett mére­tek alapján készíttetne ruhát, a szabó minden bizonnyal megkérdezné, melyik a hossza s melyik a széle. Munkáskáder. Az LKM-ben kezdte, s 1951-ben nevezték 147

Next

/
Thumbnails
Contents