Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
III. A második világháborútól a forradalomig (1945-1956)
III. A második világháborútól a forradalomig (1945-1956) A háború után is állami tulajdonban maradt a gyár és az első években a szovjet katonai parancsnokság alatt működött. Korán Imre gyárigazgató vezetésével, pénzügyi fedezet híján a dolgozók leleményességére, szorgalmára alapozva szervezte a romeltakarítással párhuzamosan a helyreállítást majd az újjáépítést. Az alapanyagokat a szovjet felügyelőség biztosította. A vállalat kezdetben fontos szerepet játszott a még zajló háborús frontok megsegítésén túl a tömegesen jelentkező mezőgazdasági- és háztartási hiánycikkek gyártásában. Új üzemágakat hoztak létre: drót-, szerszámgép-, reszelő-, vasúti kerékpár-, játékáru-gyártás stb. A romok eltakarítása és az újjáépítés két évet vett igénybe. A szocialista tervgazdálkodás bevezetésével az 1947-től kezdődő hároméves terv keretében több jelentős beruházás valósult meg, mint pl. az 50 m3-es kiskohó építése, a martin kemencék korszerűsítése, újak építése. Sor került a vasöntöde teljes átépítésére, tovább csarnokbővítésekre, a villamosenergia központok, a szociális létesítmények, üdülők fejlesztésére. 1947 végén Herczeg Ferenc személyében munkásigazgatót neveztek ki a gyár élére. A termelés felfutásában fontos szerepet játszott az 1948-tól kibontakozó munkaverseny mozgalom. A szovjet típusú ún. Sztahanov-, illetve Sztálin-moz- galmak keretében, sokszor ma már el sem képzelhető emberfeletti munkát végeztek a dolgozók. Rekordok rekordokat döntöttek. Több száz, ezer, sőt 10 000%-os! teljesítmények születtek, miközben a feldolgozás fázisaiban - a technológiai fegyelem figyelmen kívül hagyása miatt - egyre több selejt keletkezett. Az első ötéves terv céljainak középpontjában az iparosítás meggyorsítása állt, mely a kohászatnak kiemelt szerepet szánt. A tervbe vett beruházások azonban, főleg anyagi források hiányában csak részben teljesülhettek. A politika és a szakmai munka, korábban soha nem érzékelt összefonódása, a tonnahajszolás, az állandó ellenségkeresés stb. mérhetetlen termelési és morális károkat okozott a gyárnak. 1952-ben szovjet tanácsadók javaslatai alapján átszervezték a gyárat. A Mávag Kohászati Üzemek Nemzeti Vállalat elnevezést Diósgyőri Kohászati Üzemek-re változtatták. Az ország vezetésének figyelme egyre inkább Diósgyőr felé irányult, mely többek között a rekordidő alatt felépített „óriáskohó”, továbbá féltucatnyi Kos- suth-díj odaítélése és nem utolsósorban a Lenin név felvételének dramaturgiája kapcsán egyre tapinthatóbbá vált. A Lenin Kohászati Művek elnevezés egyrészt évtizedeken át (el)kötelezettséget állított a kollektíva elé, másrészt garantálta a fokozott állami gondoskodást. 1955-ben átadásra került Közép-Európa legkorszerűbb (közép)hengersora. Ugyanakkor a pakuratüzelést felváltotta az olajtüzelés, és ún. „kohász munkáslakás” építési akció indult be. A diósgyőri gyár műszaki gárdájának, szakembereinek egyik kiemelkedő alkotása az 1956-ban üzembeállított folyamatos acélöntőmű, melynek termelésbe vonása az akkor uralkodó szemlélet miatt sajnálatosan elmaradt. Az 1956-os forradalmi események Diósgyőrt sem kerülték el. Munkástanács alakult, mely több nagyvállalat munkástanácsával összefogva sztrájkba lépett és határozott követelésekkel állt elő az élet minden területére kiterjedően. 44
