Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések
után a norvég és finn hajógyárak is mind élénkebben felfigyeltek a diósgyőri gyár termékeire, a forgalom megélénkült. A diósgyőri gyár gyártmányainak kiváló minőségét és kivitelét bizonyította az a tényt, hogy hosszú éveken át több tízezer tonna hajóanyag szállításánál minőségi vagy méret meg-hiányolás nem fordult elő. A diósgyőri gyár kohászati áruja az európai piacon keresett cikké vált. A második világháború után, ha nehezen is, a gyár talpra állt a lelkes, fáradhatatlan, alkotni vágyó emberek segítségével, megindult a termelés. A fejlődés megindult, újabb és újabb ötletek születtek. Ezek ösztönzésére 1949-ben a vállalatvezetés újító mozgalmat indított el, ezzel is ösztönözve az emberek alkotókedvét, mert szükség volt a tervek végrehajtása, a feladatok megoldása közben, ha úgy tetszik a gyakorlat sodrában születő megoldásokra, felismerésekre, éppen a munka hatásfokának, a gyártmányok hasznosságának javításához, elkeltek a dolgozók ötletei. Tíz év után értékelték a mozgalom eredményeit és megállapították, hogy 10 év alatt 12 500 volt az elfogadott újítások száma, melyből 10 600-t be is vezettek. A mozgalom tovább fejlődött. Voltak évek, amikor is az elfogadott újítások száma a 2 500-t is meghaladta, melyek nagyobbrészt fizikai dolgozók ötletei voltak. Nehéz volna ezek közül kiragadni egy-két alkotást, nevet. Három alkotásról azonban mégis szót ejtenék. Egyik a Kugler Lajos műve. Láttam, ahogy a gyufaszálakból készítette a bent látható művét. Elcsodálkoztam, hogy a nehéz fizikai munkától megfáradt kéz mire képes. Másik Baán István, Sziklavári János, Bódy László és Modla Géza alkotása volt. Ők 1956-ban egy egyszálas, függőleges elrendezésű folyamatos öntőművet terveztek és öt hónap alatt ki is vitelezték. A 20 méter magas öntőművet a 16. számú elektrókemence látta el. 100-as körszelvényt és 180x200 mm-s négyzetet állítottak elő. Többek között közepes és nagy karbontartalmú, szerkezeti- és szerszámacélokat, valamint nemesíthető, ausztenites- és gyorsacélokat öntöttek le rajta. Sajnos az akkori vállalatvezetés nem vette észre, hogy ez a gyártási mód milyen nagyjelentőségű. Kohászdinasztiák láncolata szakadt meg a kilencvenes években, értékes ipartörténeti emlékek, alkotások merültek feledésbe. Ezek felszínre hozása még ránk vár. 349. Megszűnt a lyukas vödör töltögetése Bakos István: A kohászati válság okai és regionális hatásai a borsodi iparvidéken. 2006. Kézirat, (részlet) A borsodi kohászati reorganizáció közel 75 milliárd forintja nyomán sem alakult ki versenyképes, hatékony, jövedelmező acélipar a térségben. A gazdasági válság okozta problémákat kormányzati segítséggel sem tudták megoldani, így tovább növekedett a versenyképességbeli hátrány mind az ózdi, mind a diósgyőri kohászati kombinátban. A tőke injekciókkal elérték, hogy a két társaság tovább működhetett a veszteségek ellenére, ami a régió foglalkoztatási helyzete szempontjából jelentős hatásként értékelhető, de a vállalatok gazdálkodási helyzete továbbra is kritikus maradt. A beavatkozás tüneti kezelést jelentett. A támogatások elsősorban a munkahelyek megőrzésére irányultak. A kormányzat nem merte és nem is volt képes 342
