Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
III. A második világháborútól a forradalomig (1945-1956)
ma a nép érdeke. Ezt kell szem előtt tartania a népi demokrácia mérnökeinek. A jó mérnöknek ismernie kell szakmáján kívül munkájának összefüggését az országos problémákkal, a politika és a gazdaság kérdéseivel.” Ma feladatainkkal nem állunk egyedül. Hibáink kiküszöbölésében hatalmas segítséget nyújt nekünk a dicsőséges Szovjetunió tapasztalata, segítséget nyújt nekünk a mi Pártunk, aki éberen vigyáz arra, hogy a belső ellenséget, amely munkánkat minden körülmények között hátráltatni kívánja, leleplezze. Feltárja hibáinkat és utat mutat a hibák kiküszöbölése felé, megtanít bennünket arra, hogy tudjunk élni a kritika és önkritika fegyverével, amely hozzásegít bennünket ahhoz, hogy minél jobban meg tudjunk felelni nagy feladatainknak. Én arra kérem az elvtársakat és az itt megjelent összes szakembereket, hogy az előadó elvtársak és kartársak meghallgatása után igyekezzenek értékes gyakorlati hozzászólás által problémáinkat minél erősebb megvilágításba helyezni és gyakorlati tapasztalataik közlésével a feladatok megoldását elősegíteni, hogy tanulni tudjunk egymás eredményeiből és hibáiból. Ma már nincsenek titkaink, ez csak a kapitalista termelésnek volt a sajátossága. Ma minden gyár és mi valamennyien egy közös kollektívában dolgozunk, eredményeink mindannyiunk eredménye, hibáink pedig mindannyiunk hibája. Ennek az értekezletnek eredményes befejezése nagymértékben fog hozzájárulni ahhoz, hogy maradék nélkül valóra váltsuk a Párt célkitűzését: népünket felemelő ötéves tervünket. Éljen a Párt és annak nagy vezére, Rákosi elvtárs! Vő. 79. 82. Az üzemi orvos és a népi demokrácia Diósgyőri Munkás 1950. 07. 12. (részlet) R. doktor úr közismert gyárunk területén. Nagyon kevés dolgozó, aki ne ismerné, vagy legalább is ne hallott volna róla. Ez érthető is, hisz a foglalkozásánál fogva nagyon sok emberrel érintkezik, különösen betegekkel, akik hozzáfordulnak azért a segítségnyújtásért, amin keresztül remélhetik a betegségükből való felgyógyulást... Minden dolgozó büszke arra, hogy a szocializmus megvalósításáért folytatott harcban részt vehet, ki-ki a maga munkahelyén, tudásához mérten a legtöbbet adja, mert tudja, hogy ezzel a világ dolgozóinak harcát erősíti és az amerikai imperializmust gyengíti. A szocializmus építésében, hogy milyen gyönyörű munka jutott osztályrészül R. doktor úrnak, arról nem kell bővebben beszélni, amikor arra van hivatva, hogy a dolgozók egészségére vigyázzon. Hogy milyen mértékben tesz eleget hivatásának, azt mutatja a gyakorlatban látható munkája. Egy példát kell megemlítenünk, amin keresztül meg lehet állapítani, belső érzelmeinek vizsgálásától eltekintve, hogy milyen színben tünteti fel személyét demokráciánk intézményével kapcsolatban. Egy alkalommal a beteg nagyon panaszkodott a doktor úrnak, hogy ő olyan reumás, beteg, csináljon vele valamit, mert ő inkább a meghalást választja, ha nem gyógyítja meg a doktor úr. Erre a doktor úr azt mondta nagylelkűen, hangos szavakkal: „Mit csináljak magával? Maga mondja meg: beutaljam az üdülőbe? Úgyis hiába fogom, mert tudom, hogy nem viszik el, pedig a dolgozóké az üdülő.” Erre a jelenlévő másik beteg néni rámondta, hisz mi lássuk, hogy a doktor úrban meg van a jólelkűség, de, 60
