Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések
kai rendelkezik. Szinte a legcsekélyebb anyagi ráfordítás, beruházás, építkezés nélkül, a meglévő lehetőségek hasznosításával, a tartalékok mozgósításával meg lehet valósítani az egyedi gépgyártást, méghozzá az alapanyaggyártástól a késztermékig, mindent egy helyen. Mint minden új, ez is rengeteg ellenállásba ütközött. Az volt az elképzelése, hogy a karbantartást központosítja. Ez nem nyerte el a karbantartók tetszését sem, ami a részükről érthető volt, ugyanis minden gyáregységnek volt karbantartó részlege - és nem mondható, hogy nem dolgoztak, de - bizonyos fokig kényelmes volt, hogy csak az adott gyáregységben kellett munkát végezniük. A központosítás után ez megszűnt és folyamatos munkavégzésre lettek kényszerítve, mivel az egyedi gépek gyártása ezt megkívánta. Ez nem tetszett egyes vezetőknek sem, mert csökkentette a felügyeletük alá tartozó területet. Később belátta, hogy ugyan az elképzelés jó és sikerrel kecsegtet, de körültekintőbb előkészítéssel kellett volna bevezetni. Talán, ha több ideje van és elképzeléseit meg tudja valósítani, nagyobb lehetősége lett volna a kohászatnak a talpon maradásra. Ezt bizonyítja az is, hogy 10 évvel később, 1991-ben hasonló gondolatokkal foglalkoztak a kohászat termékei után érdeklődő tőkebefektetők. Az emberfeletti mennyiségű munka mellett csak nagyon kevés időt engedett meg magának kikapcsolódásra, ilyen volt például, hogy részt vett egy összejövetelen a régi mintakészítő kollégákkal, gyerekkori barátokkal. A munka és a kikapcsolódás ötvözeteként, a gyár 200 éves jubileumán, az őskohóból való csapolás, a kovácsoló műhely rekonstrukciójának ötlete, megvalósítása; csak ezek tudták rövid időre elterelni figyelmét a napi feladatokról. A nagy munka lassan befejezéséhez közeledett. Bizonyítani akarta, hogy a külföldön bevált és megvalósított beruházási ütemre a magyarok is képesek. Sikerült. 1982. november 25-én az utolsó termelőegységet a kombinált acélművet is átadták. A sors azonban nem adatott meg Szeppelfeld Sándornak, hogy lássa munkája eredményét... Vő. 223-226, 246. 335. „Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni” Tomkovics Pál KM TDGY2006.30.1. A dolgozni jelszó kapcsán elindultak a különféle versenyek, melyek ugyan nem minden esetben vettek kedvező irányt, de a törekvés tiszteletre méltó volt. A túlkapások, a nem mindig átgondolt vagy átvett felhívások kiküszöbölése után hasznosnak bizonyultak, főleg amikor a minőség és gazdaságosság került előtérbe. Az élni jelszó már sokkal egyértelműbben pozitív hatású volt. A közösségi szellem javítását, egymás megismerését, önzetlen segítését mozdították elő a különböző, nagyrészt kollektív rendezvények. Ezek sorába tartoztak a családias összejövetelek, ahol a munkahelyen kívül is megismerték egymást az emberek családjaikkal együtt és nagyon komoly barátságok szövődtek. A javuló életkörülmények elősegítették, hogy egyre többen vásároljanak hétvégi telket. Ezek avatása, majd a föld, gyümölcsös megmunkálása, illetve a módszerek kicserélése is módot adott a munkahelyen kívüli programokra, pl. a megbetegedett munkatárs kerti munkáiba történő besegítés formájában. 295
