Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)

Visszaemlékezések, szakmai értékelések, elemzések

1976. május 1-jén nevezték ki a gyár vezérigazgatójává. Ő, aki a gyárban nőtt fel tudta, hogy milyen nagy szükség van a korszerűsítésre. Azt a harcot, amit már korábbi eló'dje, Énekes Sándor és munkatársai elkezdtek, ő is folytatta a kormányzati jóváhagyásért, hogy új acélmű építésére engedélyt kapjanak.

Úgy érezte, hogy a gyár fennmaradásához erre elengedhetetlenül szükség van. Az 1912-13-ban épült Siemens-Martin üzem állapota egyre veszélyesebbé vált. Egy 1973-ban kiadott vizsgálat szerint, amelyet az Építéstudományi Intézet és a KGMTI végzett, az üzem csarnokai és teherhordó szerkezetei 5-8 évig tarthatók fenn. így érthető', hogy az új acélmű építése egyre sürgetőbbé vált.

Az építkezés nagyon sok ember összehangolt munkáját kívánta. Kemény harcot kellett vívni azért, hogy kik legyenek a kivitelezők. Szeppelfeld Sándor részt vett több nemzetközi ipari konferencián is, pl. Genfben, az UNESCO ipari konferenciáján, ahol fel is szólalt. így naprakészen tájékozott volt az építkezésre ajánlatot tevő cégekről. Sok egyeztetés után született meg a döntés a japán, svéd, német, szovjet cégek és még legalább 30 alvállalkozó megbízásával kapcsolatban.

Külföldön tett utazásai, különösen a Japánban tett üzemlátogatások nagy hatással voltak rá. Az automatizálás, a robotok emberek helyett végzett munkája, a nyugati ipar fejlettsége rádöbbentette arra, hogy bizony a hazai nehéziparban is jelentős változtatásokra van szükség.

Ezt a véleményét itthon is több fórumon hangoztatta, ez azonban több országos vezető nemtetszését váltotta ki. Valószínűleg ez volt az oka annak is, hogy az előzetes jelek ellenére nem léptették elő miniszterré, pedig állítólag első számú jelölt volt. (Szakember helyett politikus lett a miniszter.) Ez volt pályáján az első csalódás, annál is inkább, mert azok, akik eddig tartottak tőle, vérszemet kaptak és bátrabban támadták.

Voltak, akik féltették tőle pozíciójukat és volt, aki irigyelte az ő beosztását. A körülmények is elég jó támadási felületet adtak. Az eddig sikeres, kiváló címet elért vállalat veszteséges lett. Az, hogy egy világméretű acélválság kellős közepén voltak, az, hogy az új acélmű építése nélkül nyereségesek lettek volna - persze, lehet, hogy akkor rájuk omlik a régi üzem - nem számított. Azt is elfelejtették, hogy az építés elkezdése előtt is felmerültek pénzügyi kérdések, de akkor az illetékes vezetők kijelentették, hogy nem kell semmitől félni, majd segítenek.

Mindez nagyon bántotta. Mert alapvetően naiv ember volt, a politikai kétszínűségben járatlan. A jó kedélyű, viccelődésre mindig kész ember ettől egy kicsit megkeseredett és bizalmatlan lett. Az első csalódás után beleásta magát a beruházásba és, ha drasztikus módszerekkel is, de sikerre vitte. Bebizonyította, hogy a költségvetés túllépése nélkül és határidőre is lehet nagyberuházást véghez vinni.

Ha eddig sokat dolgozott, most éjjel-nappal a gyárban volt. Nem tudta elviselni a tehetetlenséget. Nem fogadta el, hogy egy-egy alvállalkozó nem tartotta be a határidőt. Aki nem készült el pontosan időre, attól visszavette a megrendelést. Nem kímélte magát, de nem kímélte beosztottjait sem. Nem tűrte a tre- hányságot, amit a fejébe vett, attól nem lehetett eltántorítani.

Ekkor született az az ötlete, hogy a kohászat nehéz helyzetéből az egyedi gépgyártás jelenti a kivezető utat. Azokat az egyedi berendezéseket, amit az alvállalkozók nem készítettek el időre, legyártatta gyáron belül. Tisztában volt azzal, hogy a gyár milyen komoly szakembergárdával rendelkezik. A világpiacon nagy igény van az egyedi gépekre. Ezek elkészítésére a gyár kitűnő adottságok294