Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 -Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13. (Miskolc, 2006)
VII. A privatizáció és drámai következményei (1992-2005)
2002 288. A gyár szennyező hatása Idézet Dankó Gyula Eszakmagyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója leveléből. 2002. január 15. KM TDGY 2006.5.1. (részlet) A Diósgyőri Vasgyár (LKM) az ’50-es, ’60-as években rendkívül szennyezett, magas szerves és szervetlen lebegőanyagot, olajat, olajos vasrevét tartalmazó szennyvizet bocsátott a Szinvába. A Szinva Miskolc városi szakasza ebben az időszakban nyílt szennycsatornának volt tekinthető, a Szinvából az élővilág teljesen kipusztult. A ’60-as években az LKM-ből elvezetett szennyvízzel évente több mint 40 tonna olaj és több mint 310 tonna kémiai oxigénigényben mérhető szerves szeny- nyezőanyag került a Szinvába. Számottevő javulás csak a ’80-as évek elején a „C” telepi víztisztító mű rekonstrukciója (1983) után következett be. Igazán látványos vízminőség javulás viszont csak a ’90-es évek elején volt észlelhető, amikor már a Sajóból felvándorló halak is megtelepültek a Szinva belvárosi szakaszán. Viszont még ezt követően is számos esetben fordult elő rendkívüli szennyvíz kibocsátás. Vő. 135. 2003 289. Az olaszok sem bírtak a gondokkal Népszabadság 2003. január 27. (részlet) A DAM Diósgyőri Acélművek Rt. 2000. márciusában jutott a felszámolás sorsára. A diósgyőri kohászat rendbetételére addigra már több tízmilliárd forintot fordított az állam, és a cég akkor éppen a kassai vasművek tulajdonosainak kezében volt. A felszámoló Cash&Limes - amely gyakorlatilag veszteség nélkül tudta működtetni a társaságot - 2001 áprilisában három jelentkező közül az olasz Cogne céggel írt alá szerződést a kohászati üzem eszközeinek megvásárlásáról. A legmagasabb árat kínáló, a járműiparban érdekelt Cogne 4,35 milliárd forintja is messze elmaradt ugyan a 7,7 milliárdot elérő hitelezői igényektől, de az ekkor létrejött DAM Steel Speciális Acélgyártó Rt. átvette a kohászat több mint ezerhatszáz dolgozóját, és ötmillárd forint értékű fejlesztést ígért. A tervek között szerepelt a termelés és a termékskála bővítése. (Később az olaszok megvásárolták a kohászati üzem - és a területén működő társaságok - energiaellátását biztosító, felszámolás alatt álló DAM-ESZ Kft.-t is, amelyből a DAM Energy Kft. lett.) Alig egy hónap múlva, 2001 májusában az olaszok bejelentették: a dolgozók csaknem ötödétől, háromszáz alkalmazottól megválnak. A cég akkori vezérigazgatója, Monica Pirovano a létszámcsökkentést többek között azzal indokolta, hogy a diósgyőri kohászat hatékonyságát tekintve elmarad az Európai Unióban szokásostól, ott egy hasonló kapacitású gyárat lényegesen kevesebben működtetnek. Pirovano ekkor azt mondta: ezzel a lépéssel megteremtik a cég hosszú távú, stabil működésének feltételeit. Mégsem sikerült megállítaniuk a kohászat leépülését, és a veszteség folyamatosan duzzadt. Tavaly áprilisban - a kibontakozó 202
