Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

206. Erdőbérlet 1823-ban a plébános jelenti Egerbe: 1816. augusztusáig a régi contractus volt érvényben, e szerint 4000 frt járt a fáért az uradalomnak. A szerencsétlen új szerződés már 20.000 frt-t kötött ki. A régebbi bérelt erdő helyett most a gyár kénytelen drágán megvásárolni a fát a koronauradalomtól. (Egri érseki egyházigazgatási levéltár, hámori plébánia irataiból.) Vö. 15 Soós Imre Kutatási napló 1825 207. Fazola, fiát Lajost gyári írnoknak kéri felvenni, elutasítják. (SSUA-BO-Schmölnitzer Inspectorat) Vö. 200. Soós Imre Kutatási napló 1826 208. Plébános a hámori tisztek erkölcsi életéről 1826. ápr. 4-én írja Poffók a miskolci főespereshez: most hallottam, hogy májusban bekebeleznek bennünket a magyar kamarának diósgyőri koronauradalmába, amit alig lehet elhinni, hiszen ezt az egyesítést 1818-ban maga Molnár Sándor uradalmi jószágigazgató is ellenezte. A plébános véleménye szerint már pedig az elmúlt év (1825) júniusában tartott bányatársulati ülés úgy határozott, hogy a 70 kincstári részvény 10 év alatt átruházandó az 58 magánrészvényesre. Valójában mindez csupa csalárdság és káros cselszövés volt azért, hogy a főkamarához kerüljön a gyár és hogy a kincstárt és a kisebb bányarészvényeket Thonheiser György szomolnoki bányatanácsos, a diósgyőri vashámor ügyeinek felügyelője és referense, aki ezen a társulati ülésen elnökölt, bűnösen összejátszott az itteni két feslett és botrányos életű tiszttel (Gisztl és Wojtta) és a diósgyőri uradalmi erdőmesterrel, az itteni ellenőr feleségét a férj engedelméből nyíltan több éjszakán át Diósgyőrbe vitte és mindenki szemeláttára elcsábította, itthon Hámorban pedig a férj parancsára él vele, azon célból, hogy a kincstári jövedelmeket egymás közt oszthassák fel és eltékozolhassák, ő felségét és a bányatársakat becsaphassák. Ellenben a gyári pénztárban egyetlen fillér sincs. Úgy vélem, IV. Béla király alatt Magyarországot nem rabolták ki a tatárok annyira, mint most itt 8 év alatt a kincstárt és a bányatársulatot. „Szörnyű dolog ez, tsak szemmel tartom s hallgatok míg meg nem szólamlok..." KKMA 72. 4. 53., DIVLUKTA 59-78