Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

209. Fazola mandatárius lesz Fazola Frigyes szakmai tudását a magyar részvényesek, olyan nagy mértékben ismerték el, hogy meghatalmazták a vasműnél való képviseletükkel. Zoltay Endre 1970. 213-214. 210. Szemelvények a hámori plébánia História domusából Az 1815/16. évben kezdte írni az ottani plébános a hámorbeli tisztek okmányai, valamint Hámor községbeli öregek adatszolgáltatása alapján. Jelenleg a kötet felső lapszélén 5-6 sor olvashatatlanná vált, nedvesség és ezt követő korhadás következtében. Innét van a gondolatmenetben érezhető többszöri törés. „Miután néhai Fazola Henrik úr, würzburgi születésű (ortu Herbipolitanus) órás és egyben lakatos, foglalkozásával járó szokás folytán és szakismeretek szerzése érdekében sok tartománynak városait bejárta, belső hajlamainál fogva arra érzett magában ösztönzést, hogyan tudná föltárni az ásványi kincsekben oly gazdag Magyarországon a különbözőércteléreket, melyekből a stájer és karinthiai, sőt a francia és spanyol vassal egyenlő jóminőségű vas volna előállítható. Ezért Magyarországot s abban a püspöki Eger városát szemelte ki lakóhelyéül. Itt letelepedvén és közben mindkét mesterségét folytatván, minél inkább vagyonosodon, annál nagyobb hévvel és a szerencsés felfedezésnek annál nagyobb óhajával vetette bele magát a hegyvonulatok kutatásába. Alig két évi kutatás után vasnyomok kerültek napfényre. Ebbeli dicséretes törekvéseinek elismeréséül Mária Terézia 1769. ápr. 24-én kelt okmányában dicséretben részesítette, aranyéremmel jutalmazta s megígérte, hogy mihelyt felfedezéséből a közre nézve hasznothajtó üzem fejlődik ki, megteszi őt Heves és Borsod megyék bányászati felügyelőjévé. E legfelsőbb elismeréstől mégjobban fellelkesülve, most már nem sajnált gondot, fáradalmat, sem éjjel, sem nappal, nem sajnálta még meglévő vagyonát, nem rettent vissza a kutató vádorélet számtalan veszedelmétől. Végül is nagy álma valóra vált: Heves megyében, nem messze Gyöngyöstől ezüstöt, rezet, ólmot, timsót és vasércet fedezett fel, s ezt legfelsőbb helyen bejelentette. De mivel mesterségét elhanyagolva egész, 50.000 frt-t meghaladó vagyonát a közjó érdekében föláldozta, ezenkívül erre a célra a kincstártól 16.000 frt-t (kölcsönvenni kényszerült....) ... az időtől és szükségtől kényszerítve az általa fölfedezett bányákat csekély 9.000 frt készpénztérítés és méltó remunerációképpen a bányában neki járó hivatal ellenében őfelségének felajánlotta. Hogy az ismertetett tények előadása után az alapító kérelme legfelsőbb helyen milyen kegyesen fogadtatott, bizonyítják: az udvari bányászati kamara 1770. jan. 13-iki kelettel és királyi „Piacet"- (tetszik, elfogadtatik) - jelzéssel kibocsátott okmánya, mely megtalálható az alapító fiának, Fazola Frigyes hámori igazgatónak egyéb írásai között, továbbá ugyanazon év február 23-án kiadott okmány. Ezek szerint - tekintettel kifizetett óriási kiadásaira - a termelendő vas bizonyos nyereségrészén kívül 1500 frt engedélyeztetett neki ideiglenes előleg címén. Végül ugyanazon évben kiadott oklevélben - mely szintén fia okmányai között található - a fólajánlás elfogadtatott, bizonyos föltételek mellett. A kincstárnak fölajánlott vasgyár közel 90.000 frt értéket képviselt.