Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

olvasztómester Köhler János 45 éves, fuvaros: Christophori, Lerch, Malinak, Stronszky olvasztó segéd: Dulin, 2 Schmidt napszámos, munkás: Fett, Fest, Schmidt, Kankala, Litvay öntő: Fett (ferroplasta) szénégető: Krizák, Lang, Kucserák a massa őre: Zorger Vö. 20, 210, 248. Soós Imre Kutatási napló 203. írnok, másként napidíjas A gyárigazgató mellett, valamint az ellenőr mellett 1800-tól szerepel, 182029-ig Orleger János az írnok. S. XII. Soós Imre Kutatási napló 1821 204. A plébánost „helyezzék át" 1821. jan. 16-án Hámor község lakói írják az espereshez: a templomépítés költségeit a kamara lefaragta a költségvetésből. A község semmiképpen sem bírja annak költségeit viselni, hiszen az egyéb terhei is elviselhetetlenek ebben a nehéz időben. 1820. dec. 14-én Hámor község lakossága Szomolnokot felszólította: könnyítsen szomorú helyzetén, különben elvándorolnak. így nincs is szükség templomra. De még ha Szomolnok teljesíti is kérelmüket s itt maradnak Hámorban, akkor is azt fogják kérni az érsektől, hogy az ottani plébánost helyezze át máshová. DIV LUK TA 52-78 205. Vita a vaskőbányák tulajdonlásáért A vasmű már 1820-ban sem tudta a maga számára üzembe helyezni a tapolcsányi vaskőbányákat. 1821-ben a társulati közgyűlés felszólította a hámorosi tisztséget, hogy kérjen ismét kutatási engedélyt a szomolnoki bányabíróságtól a tapolcsányi bányákra, mert gr. Andrássy dédesi vasgyára számára hivatalosan megszemléltette régebben birtokolt tapolcsányi bányáit, s azokat minden erővel vissza akarja szerezni. Diósgyőr részéről Gistl és Vojtta is bejelentették igényüket, bár a Miksa-féle bányatörvények szerint a gyár igényjogosultsága vitathatóvá vált. Végül is mindkét fél megelégedésére alakultak az események: sem a betléri vasmű tulajdonosa, gr. Andrássy Lipót, sem a dernó'i nagyolvasztó birtokosa, gr. Andrássy György nem ragaszkodott a tapolcsányi bányákhoz, pontosan abból az okból, ami miatt már a XVIII. század végén meghiúsult a diósgyőri vasmű tapolcsányi nagyolvasztójának létesítése: azóta még jobban fokozódott az akkor is fennállt fahiány, s Andrássyék közelebb voltak a különben is gazdagabb gömöri vasérclelőhelyekhez.