Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

léma volt az alsó-telekesi bánya vaskövével is, annak rendkívül nagy réztartalma miatt, több ezer mázsa készlet gyűlt össze a rezes ércből Muszka hanyagságából. A kohónál nem szívesen dolgoztak ebből az ércből, mert még a jelzett csekély elegyrészesedés mellett is néha teljesen elrontotta a vasat. A nagyolvasztónál sokáig emlékezetes maradt az a hatalmas vihar, amely az 1792. szeptember 4-re virradó éjjel ledöntötte a kohó füstfogó kürtjét, s félig elhordta Höfler kohómester házát is. Vö. 64. Zoltay Endre 1970. 119. 1793 103. Az első hámori tanító Ebben az évben a feljegyzésekben már találkozunk a hámori tanítóval, s ettől az időtől fogva állandóan szerepel a feljegyzésekben. S. XII. Soós Imre Kutatási napló 104. Diósgyőr vasércbázisai A diósgyőri vashámort 1771-ben Fazola Henrik egri lakatosmester néhány bécsi és miskolci magánrészvényessel és a magyar bányakincstárral társulva hozta létre, miután előbb Upponyban elsőrangú vörösvasércet fedezett fel. A vasolvasztás 1772 tavaszán indult meg a diósgyőri kincstári uradalom területén, Ómassán épített nagyolvasztókban. A diósgyőri vashámor kapacitása abban az időben országos viszonylatban a legelsők közt volt évi 5000 mázsa nyersvas-termelésének alapja az upponyi Péter nevű vasércbánya volt, de 1775 körül már Tapolcsány, Rudabánya és Telekes határában is voltak vasércbányái. Az 1779ben készült gyári jelentés elmondja, hogy a rudabányai vasércbánya a Csákyak területén, a telekesi pedig az Okolicsányi család birtokán fekszik. Uppony és Tapolcsány 4 óra járásra van az ómassai nagyolvasztótól, Rudabánya és Telekes 10 óra járásra, ez a nagy távolság lényegesen megdrágítja a vaskőfuvar költségeit: míg Upponyból 6-7 krajcárba került egy bécsi mázsa vaskőnek a nagyolvasztóhoz fuvarozása, addig ez a költség Rudabánya és Telekes esetében 9-10 krajcárra rúg. Egy mázsa vaskő fuvarköltsége ötszöröse a termelési költségnek. Az upponyi vasércbányából évente 16.000 mázsa vasérc kerül az olvasztóba, a másik három bányából eddig (1779-ig) kevesebbet lehetett felhasználni, mert nagy a szállítási költség s mert Tapolcsány, Rudabánya és Telekes barnavasérce minőségben meg sem közelíti a 40-40 százalékos vastartalmú upponyi vörösvasércét, e három utóbbi bánya terméke inkább szükség esetére van fenntartva, illetve gyengébb vastartalma miatt adalékanyagnak használják a kohósításnál az olvasztás gyorsítására. E négy bánya vasérce olyan töltést biztosít a nagyolvasztó számára, hogy az olvasztóba bocsátott 3 mázsa vasérckeverékből egy mázsa nyersvas keletkezik, ebből pedig a hámorokban 65-68 font kovácsol vas készül. Csáky Antal kísérletet tett a diósgyőri bányászok által az ő rudabányai birtokán kitermelt vaskőkészletek elszállításának megakadályozására, 1777-ben