Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

szüntethetők, ha egyrészt a diósgyőri munkásság azonos elbánásban részesül a budapesti általános fogyasztási szövetkezet által ellátott budapesti munkássággal, másrészt pedig a burgonya idejében szállíttatik le, nehogy a fagy rongálása következtében az élvezhető mennyiség és ez által a kijáró fejkvóta csökkentessék. Ugyancsak könnyen teljesíthető volna a főispán szerint a sertéstakarmány kiutalása iránti kérés is, amelyre vonatkozólag különösen sürgősen kellene intézkedni, mert a munkások körében a sertéstakarmány biztosításának késedelme miatt igen nagy az elkeseredés. A diósgyőri gyár élelmezés és ruházkodás tekintetében mindenkor egyike volt az állami vasgyárak e tekintetben legjobban organizált gyárainak. Fogyasztási szövetkezete békeidőben mintája volt az e nemű intézményeknek és még a háború mindinkább tornyosuló nehézségei között is értette a szövetkezet vezetősége a módját annak, hogy legalább a legszükségesebb czikkeket biztosítsa. Amikor azután az ellátás a gyáron kívül fekvő okokból mindinkább megnehezült, külön élelmezési osztály is felállíttatott, amely mindenkor a legnagyobb agilitással járt el és hogy fáradozásait sokszor a kellő eredmény nem kísérte, az nem rajta múlott, hanem folyománya volt azoknak a nehézségeknek, amelyek az élelmezés tekintetében nemcsak a diósgyőri gyárban, hanem az országban mindenütt fennállottak. Az általános nehézségeken kívül súlyosbította a helyzetet a diósgyőri gyárnak ama megkötöttsége, hogy mint állami üzem, az érvényben álló rendeleteken túl nem tehette magát és így sok esetben, amikor módjában lett volna a maximális áron felül áruhoz jutni, kénytelen volt a vételtől eltekinteni. Ennek a megkötöttségnek az a folyománya, hogy a gyár teljesen a közellátás intézésére hivatott hatóságok és hivatalok jóindulatára van utalva és így a munkások jelen beadványa is, amelyre vonatkozólag részletes jelentésemet és javaslatomat alább bátorkodom előterjeszteni, csak abban az esetben kecsegtet eredménnyel, ha ez a jóindulat az eddiginél fokozottabb mértékben fog megnyilvánulni. A munkások beadványukban kifogásolják, hogy akkor, amikor a bányászok lisztfejadagja nehéz munkájukra való tekintettel felemeltetett, figyelmen kívül maradtak a nehéz vasiparban dolgozó munkások, akiknek munkája semmivel sem könnyebb a bányászokénál, sőt bizonyos foglalkozási ágaknál, úgy mint a vashengerlésnél, olvasztásnál stb. még a bányászokénál is nehezebb munkát kénytelenek elvégezni. A nagyon nehéz munkát végző kohómunkásoknál tényleg méltánytalan volt, hogy az 1917/18. gazdasági évben havi lisztfejadagjuk a bányamunkások 16,5 kgos havi fejadagjával szemben csak 10,5 kg-ban volt megállapítva. Erre való tekintettel az említett gazdasági év vége felé kértem a közélelmezési minister urat, hogy a kohómunkások fejadagját a bányászokéval egyöntetűen állapítsa meg, minek folyományaképen az 1918/19. gazdasági évben a fejadag 12 kg-ra emeltetett fel. Magasabb felemelés kiküldöttemnek adott felvilágosítás szerint a rendelkezésre álló készletek elégtelensége miatt nem volt lehetséges. A közelmúltban azután a diósgyőri gyár munkásainak küldöttsége megjelent a közélelmezési minister úrnál és többek között ugyancsak azt kérte, hogy a kohómunkások lisztfejadagja a bányászokéval egyöntetűen állapíttassák meg, amely kérelemnek a Népszava közlése szerint foganatja is lett, mert a közélelmezési minister úr a kívánt fejadag felemelést el is rendelte.