Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

nincs. Mi szakemberek tudjuk, hogy ez is egészségtelen talajon él s örökös áldozatok és ápolgatás dacára, mindig beteges sápadt palánta lesz a vasgyári vállalkozások sorában. Végre ki kell formálódni ebben a kérdésben is az országos közvéleménynek, amely „állj"-t kiáltson ezen gazdasági politikának. Ám legyen az állam iparűzö, legyen úttörő az ipari téren, ott, ahol az helyén van. Az ipari élet számos ága amúgy is sajnosán meddő nálunk, mert a nagyvállalkozás az ausztriai verseny nagy erejével megküzdeni nem bír. Ide kellenek a milliós áldozatok, ide kell az állami beavatkozás súlya. Ki a síkra hát! S ha éppenséggel vasat akar az állam meglevő gyáraiban termelni, ám arra is van tere és módja. Csináljon hadfelszerelési gyárakat, legyen második Skoda-művek a monarchiában, második Witkowitz, ahol a hadsereg számára ágyúk, lafetták, lövedékek, az épülő Dreadnaughtok részére páncéllemezek és sok más felszerelési cikkek készülnek, mind olyan dolgok, melyekből a magánvállalkozás nehezen kaphat részt, ámde hagyjon fel azzal az ipari tevékenységgel, mely a meglévő vasgyárak létfenntartását veszélyezteti. Ld. még 532, 566, 567. KKMA 72. 4. 203. 566. Megjegyzések „A m. kir. államkincstár és a magyar vasipar" című cikk tartalmára Hogy a tényeknek ilyen való állása mellett hol van a „tévedések sorozata", ezt „Aggódó" aligha tudná megmondani, mert ő csak beszél, állít, szavakkal dobálódzik, de mit sem bizonyít. Ilyen cikkekkel a nyilvánosságot izgatni, félrevezetni igen, de tájékoztatni semmiképpen sem lehet. A diósgyőri vasgyár, mint állítólagos centrum, „Aggódó" szerint helytelenül telepíttetett s ezért nincs létalapja, mert a gyárat - úgymond - a Sajóvölgy valamely pontján kellett volna elhelyezni, közel a rudabányai vasércbányákhoz. Hát talán oda is lehetett volna telepíteni, ha saját kezelésű barnaszénbányák közelsége és azon körülmény a telepítésben nem befolyásolják, hogy a gyár vasköveit több egymáshoz különféle irányban fekvő vasbányákból kapja nemkülönben a telekes-rudabányai vasbányák akkortályt megfelelő mértékben lettek volna feltárva arra nézve, hogy termőképességük és ércük minősége a telepítés kérdésében dönthettek volna és pedig annyival is inkább, mert mint „Aggódó" is mondja, ezen vaskő mint magas réz- és kéntartalmú volt ismeretes, s így magában véve az akkori eljárás szerint és az akkori olvasztókban nem is volt olvasztható, végül hogy a sajóvölgyi barnaszén minősége sem volt olyan, mint a diósgyőri saját kezelésű barnaszéné. Mindazonáltal a diósgyőri vasgyár új telepén is állíttatott fel egy nagyolvasztó, melynek beszüntetését a Németországból szakadt vasműigazgató több évi üzembentartása után azért javasolta az akkori kereskedelmi minisztériumnak, mert az a rudabányai vasköveknek alkalmazása mellett nem termelt oly minőségű nyersvasat, mint minőt ő követelt. Ezen idegen szakembernek emez elhamarkodott lépése végzetesnek mondható, mert az bizonyos, hogy ha a diósgyőri vasolvasztó továbbra is marad működésben, a telekes-rudabányai vasbányák ma is az állam birtokában lennének, s akkor tényleg beteljesedett volna „Aggódó" álma, hogy az ott termelt vasércekből a magánvasgyárak is vásárolhattak volna.