Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

anélkül azonban, hogy titkos ügynökök közreműködése egyáltalán észleltetett volna, hanem inkább a munkások egymást buzdították a kivándorlásra. A kivándorlás oka az élelmiszereknek, lakásoknak és minden más az élet fenntartásához való szükségletnek megdrágulása és ezzel szemben keresetnek folytonos és nagymérvű csökkenése, valamint általában a keresetnek az iparpangás következtében beállt bizonytalansága. A megcsappant keresetek igen szúk megélhetést biztosítottak a munkásoknak, ezek saját elhatározásukból vándoroltak ki. Az utolsó 5 évben előfordult kivándorlásokra nézve bátorkodom jelentésemet gyáronként részletezve az alábbiakban tisztelettel előterjeszteni. II. Diósgyőri m.kir.vas- és acélgyár. Ezen gyárban a tömegesebb kivándorlás csak az 1901. évben bekövetkezett nagyobb munkapangás idején mintegy 600 munkás elbocsáttatott. Ezek az országban uralgott általános munkahiány miatt legnagyobb részt az Egyesült Államokba vándoroltak, róluk azonban statisztika nem vezetvén, azok száma a gyárvezetőség előtt ismeretlen. Állandó munkások közül kb. 50-en mentek Amerikába és pedig asztalosok, vasöntők, lakatosok és vasesztergályozók, kik közül a tisztelettel csatolt kimutatásban felsoroltak szám szerint 35-en még most is ott vannak. Ezek közül van 21 családos ember, kis család nélkül, csupán pénzszerzés szempontjából vándoroltak ki és valószínű, hogy ha itthon a munka és kereseti viszonyok javulnak, vissza is fognak jönni. A kivándorlás, mely szórványosan most is előfordul, mint már fent is volt szerencsém jelenteni az erősen megcsökkent bérkeresetekre is vezethető vissza, mert a jobb szakmunkások, kik ezelőtt 36 koronát kerestek, jelenleg jóval kevesebbet, körülbelül 2-4 és a legjobb esetben 5 koronát keresnek. Ld. még 571. Bp. 1904. I. 7. Vajkay sk. KKMA 81. 5. 5. 1. 539. 6-7000 bérrabszolga a diósgyőri gyárban Vas- és Fémmunkások Szaklapja, 1904. jan. 21. Magyarország legnagyobb börtöne bizon}'ára még alig ismeretes szaktársaim előtt. Dacára annak, hogy itt több mint 6-7000 bérrabszolga sínylődik napi 11 órai munkaidőn át, a 10 órai törvényes munkaidő helyett. Ettől a 7000 embertől tehát naponta 730 napot rabolnak el, noha magában a gyári munkarendben a munkaidő napi 10 órában van törvényesen megállapítva. Mily horribilis számú munkanapot harácsolnak össze ilyenformán egy esztendőben. De ez még mind semmi, ehhez még hozzájárul az ostoba feljebbvalók szekatúrája, sőt a mesterek pribékszerű bánásmódja munkásaikkal szemben, amely sokszor pofozkodásban is megnyilvánul. íme, itt van egy példa. F. hó 10-én, vasárnap történt az eset, mert mi a vasárnapi munkaszünetet csak hírből ismerjük. A géplakatosokat napszámos munkabérre szorították azzal a megokolással, hogy kevés a lakatos munka. Ez azonban nem igaz, mert még most is vesznek fel géplakatosokat. Természetes, hogy az öntudatosabb lakatosok rögtön belátták az