Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

állapot visszás voltát, hogy t.i. ártanak ezzel napszámos munkástársaiknak és az ipartörvény értelmében, amely szerint csupán azon munkát kötelesek végezni, amelyhez mint géplakatosok felvétettek, abbahagyták a napszámos munkát. Ebből kifolyólag azután Kreutzer György gépmester úr behivatta az irodába a legfiatalabb lakatost, hogy senki se lássa és felpofozta. Ez persze nem hagyta annyiban a dolgot, és miközben a munkások közül néhány szarvatlan ökör még ki is nevette, feljelentette a hülye gépmestert a főmérnöknél. Ez azonban még inkább arra törekedett, hogy bebizonyítsa a lakatosok álláspontjának helytelenségét, és csak amikor a feljelentő az ipartörvénynek fentebb körvonalazott idevonatkozó pontját idézte, figyelmeztette a gépmestert eljárásának állatias voltára. Vajon, mikor fogják ennek a gyárnak a munkásai belátni a mindent pótló szervezkedés szükségességét? KKMA 72. 4. 339. 540. Csuhaporolás Miskolcon Népszava 1904. jan. 14. Annak idején hírt is adtunk róla. A miskolci csuhás, Füzek Dezső tisztelendő úr, nem volt hajlandó egy szegény kisgyermeket ingyen eltemetni, elmentek hát elvtársaink s csináltak különb temetést a kis gyermeknek, mint az a csak fogadott bér osztott koncért dolgozó hivatalnoka a római egyháznak... Tóvölgyi Béla et., aki a beszédet mondotta, többek közt így nyilatkozott: JZljöttünk ennek a gyermeknek a tiszteletére, mert azok a csuhába öltözött ördögök, akik katolikus papoknak nevezik magukat, nem jöttek el. Mi ingyen temetjük el, mert a katolikus papok csak pénzért temetnek, csak azokat temetik, akiknek tömött erszényük van, a szegényekkel nem törődnek. " A csuhásnak az a szerencsétlen gondolata támadt, hogy emiatt a díszkeretbe illő mondás miatt feljelentette Tóvölgyi et.-at, s egy szép napon meg is jelent a hivatalos írás, mely osztály- és hitfelekezet ellen való izgatással vádolja elvtársunkat. A tárgyalás jan. 8-án folyt le, melyen megjelent a csuhás egész táborával, valami hat, folyton a templomban ülő asszonnyal. Ezek persze úgy vallottak, mint a karikacsapás. Az elnök megkérdezte Tóvölgyi et.-at, hogy miért használt ilyen rettentő kifejezést a tisztelendő úr ellen, hogy csuhába bújt ördögök. Erre elvtársunk azt felelte, hogy ezt Petőfitói tanulta, aki szépen megírta, hogy „már eddig is a pokolnak a fele, sőt több felénél pappal van tele", s bizonygatta, hogy a csuhás nemcsak olyanokat tesz meg, hanem a szószékről izgat a munkásság ellen, úgyhogy ezt s a többi kifejezéseket egész jogosan használta. A csuhás kékült-zöldült, de akkor tajtékzott csak igazán, amikor dr. Ungár Jenő védőügyvéd bebizonyította a vádbafogott kifejezések igazságát, egyben az ügyészség által felmentett „Csuhások" című fejezetünkből citált a csuhás tetejébe, bármennyire is erőlködött az ügyész félbeszakítani s bármennyire sírt is a csuhás. Hanem ezután, mit érezhetett a csuhás, amikor a törvényszék felmentette elvtársunkat, azt olvasóink képzeletére bízzuk. KKMA 72. 4. 340.