Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

19. Órafelhúzó szerkezet szállítása Egerbe 1773. szeptember 3-án az egri líceumba órafelhúzó szerkezetet szállít Fazola diósgyőri vasgyárból. Ez valószínűleg még nem a gyár terméke, hanem Fazola Henrik alkotása, ki képesített nagyóracsináló mester is volt. Vö. 2. DIV LUK TA 59-78 20. A vasműi munkásság rétegződése A diósgyőri munkásság sajátságos rétegzó'dés volt. Szakmunkásnak, olvasztómesternek, frisselőnek, hámorkovácsnak általában stájerországi, karintiai, csehországi munkások jöttek, magasabb beosztásért, több fizetésért. A kamarai favágók és szénégetők a bükki nyelvet beszélő szlovák falvakból származtak. A vaskőfuvarosok jobbágyi kötöttségű parasztok voltak. A szénfuvarosok, akik saját lovaikkal végezték szolgáltatásaikat, már afféle kispolgári réteget képeztek. A kialakulófélben lévő, de még céhes kötöttségű ipari munkásságot a nagyolvasztó és hámorok dolgozói képviselték. A nagyolvasztói és hámori szakmunkások más magyarországi, sőt külföldi vasművektől jöttek, Mecenzéfből, Szepességből, Svedlérból, Dobsináról. A vasolvasztó massa körül telepedett le a Schmidt, Fest, Zipser, Sikerle, Stronszky, Lerch, Flekács, Spisák, Sorger, Hager, Grassalkovich, Richtárcsik, Tokár, Longvárszky, Kucserák és a többi munkáscsalád. Az új települést hamarosan Massának (ma Omassa) kezdték nevezni. A munkások zöme az alsó és felső hámorok környékén hozta létre a Hámornak nevezett települést, mely kezdettől fogva Alsó- és Felsőhámor nevű két házcsoportra különült el. Hámorban lakott Fazola Henrik is a mai plébánia kertje mögött épített házában. Az 1794-től kezdődő hámori anyakönyvben szerepel még a fentieken túl a Weisz, Gyuricza, Benis, Bodnár, Kupej, Rusznyák, Puskár, Topiczer név is. Tulajdonképpen a fentieket tekinthetjük Omassa és Hámor községek alapítóinak, akik Fazola idejében költöztek ide. Egy 1876-ban kelt forrás szerint legtöbbjük német, kisebb részük szlovák anyanyelvű volt. Ómassán a nagyolvasztó körül a szén és vaskőmérő, a kohómester, az öntők, az olvasztárok, bányászok, széntalicskázók, szénégetők telepedtek meg, Hámorban pedig a hámoros mesterek és segédeik, fűtők, szegverők, lakatosok, ácsok, segédmunkások, kovácsok, napszámosok. Az első években jöttek a stájer és szászországi kovácsok: 1773-ban jön Rhónicról Bendik frisselő mester, akit a főkamaragrófságtól kellett kikérni, 1776. nyarán a Rajna vidékéről NeuwiedbŐl jön vissza egy frisselő mester és egy lemezkovács, két másik munkatársával. Utóbbiak valószínűleg az első nagyobb nehézségeknél mentek el. Különben később is előfordul, hogy elvándorolt munkások visszatérnek. A település kezdeti időszakában még nagy a vándorlási kedv. Jelentős részük nőtlen ember, akik nem igen sietnek asszonyaikkal forma szerint is házasságra lépni s ezzel sok keserű percet okoznak a diósgyőri plébánosnak. Ennek oka a munkabérek alacsony nívója, a kenyérkereset bizonytalansága, amely a családalapítást legtöbbjük számára lehetetlenné tette.