Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

228. Mementó a kolerában elhaltak emlékére 1832. október. Hámor község a kolera veszélytói szabadulván, hálából a vízgát homlokzatán bádogkeresztet állít. DIVLUKTA 59-78 1834 229. Fazola Frigyes rendelkezési állományba helyezett vasgyári igazgató nyugdíjazása. (SSUA-BO-HKG.) Soós Imre Kutatási napló 1835 230. Külső megbízás technológiai kutatómunkára A krónikus érchiány arra kényszeritette a gyár vezetőségét, hogy ismételten más Fe hordozó betétanyagok után is nézzen. Megbízzák 1835-ben a szomolnoki inspektorátusnál működő Dr. Wilhelm Fuchsot, hogy végezzen kísérleteket az egyre nagyobb tömegű frisstűzi salak nagyolvasztóban való felhasználására. A laboratóriumi kísérletek azt mutatták, hogy a salak szénnel és mésszel keverve megfelelő hőmérséklet és atmoszféra mellett könnyen ad vas-regulust, párhuzamos próbát végezve 42,16%, és 41,38% tiszta Fe kihozatal mellett. A javasolt nagyolvasztói elegy a következő volt: nekézsenyi érc 30 rész mész 20 rész frisstűzi salak 100 rész A vinczepáli és tapolcsányi ércekkel is elvégezték a szükséges vizsgálatokat. Ezekre gyengébb eredményeket kaptak, több más, főleg nagy agyagtartalmú ércet pedig a frisstűzi salakkal való manipulációra teljesen alkalmatlannak találtak. A nekézsenyi érccel való manipulációkor a vélemény az volt, hogy a javasolt elegyösszetétel mellett jó fehér-nyersvas gyártható. Ez az első eset a gyár történetében, amikor külső szervet bíznak meg technológiai kutatómunkával. A XIX. század első felének tudományos eredményeit felhasználva, a kutató nemcsak a laboratóriumi vizsgálatot végezte el, hanem félüzemi kísérletet is a tényleges elegyalkotókkal, az eredményt kiértékelte, s konkrét javaslatot is adott a vasműnek. A valóság azonban az volt, hogy a frisstűzi salakot meglehetősen mérsékelten használták fel. Végül is uralkodóvá válik a nagyolvasztói tradíció: a kedvező kohójáratot előidéző, nagy tömegben hozzáférhető jó érc kiszorítja a használatból a gyenge és elegyítéssel körülményesen kezelhető ércfajtákat. Zoltay Endre 1970. 228-230.