Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)

Végül is eddig teljesített szolgálataira, valamint a fölfedezett bányákra való tekintettel Fazola Henrik az upponyi vasbányában gyárvezetővé - factorrá - cs. kir. tényleges tisztviselői minőségben kineveztetett 1770. dec. 8-án, a fiánál lévő okmány szerint. Most már minden erejét arra összpontosította, hogy az általa felfedezett vashámort először zökkenőmentes, majd pedig virágzó állapotra fejlessze. Ezért kedvezőbb életmód köszöntött most rá. Upponyba bányákat művelt, Omassán olvasztókemencét létesített, távoli helyekről munkásokat, bányászokat, tisztviselőket hívott, itt Hámorban fölállította az 1. és 2. számú hámort, saját magának és övéinek nem csekély kárával fölfedezett és tökéletesített alapítását a haza és a kincstár javára hasznosította. De hamarosan rossz napok virradtak az alapítóra a távoli tartományokból munkára fölfogadott munkások, megelégelve a fizetésre vonatkozó üres ígéreteket, alighogy megkezdték a munkát, elszökdöstek s ezzel újabb adósságokba döntötték az alapítót s az ő páratlan élete a közjóért föláldozott vagyonával együtt 1779. április 18-án, életének 49-ik évében szűnt meg, a legnagyobb keserűségben, gyászos sorsot hagyva özvegyére és kiskorú gyermekeire. Az adósságokat ugyanis - levonva a bányarészvényekből - lassankint fizetni kellett. Az özvegynek juttatott évi 200 frt nyugdíj a saját és két gyermeke fönntartására elégtelen volt. Fia, Frigyes nem örökölt tőle mást, mint az egykor virágzó, de a közjóért föláldozott vagyonnak szomorú emlékét. Hogy minél előbb saját lábán megélhessen, anyjának az adósságokat visszafizethesse s az emberi társadalomnak hasznos tagjává válhasson, a diósgyőri vasgyárban való szolgálatra szánta rá magát. E célból elhalt apjára való tekintettel - a selmeci bányaakadémiára akkor a birodalom egyetlen bányafőiskolájára - vétetett fel királyi rendeletre 1793ban. 1799-ben sáfár, 1800-ban ellenőr, 1806-ban praefectus (felügyelő), alárendelve az addigi első gyári tisztnek, az adminisztrátornak. A vasfinomítással, főként pedig az angol acéllal vetekedő jó minőségű magyar acél előállításával olyan nagy érdemeket szerzett, hogy 1803. jan. 19-én királyi elismerésben részesült. Az általa gyártott acélt az 1809-10-11-12. években az utolsó mázsáig fölkérték Bécsbe. Megfeszített szorgalmával és fáradhatatlan ügybuzgalmával sikerült elérnie mind a kincstári, mind a magánadósságok teljes törlesztését s így az 1807. üzemév már 32.000 frt nyereséggel zárult. Saját és apja érdemeire való tekintettel föléje rendelték az eddigi adminisztrátornak s így most (1816) ő az elsőpraefectusa a gyárnak - Hammerverwalter. Ez a cím itt eddig ismeretlen volt. Úgy látszik, apja szerepköre jutott neki osztályrészül s ez a sors kíséri végig az ő életét is, hacsak nagy képességei és a gondviselés őt különösképp meg nem oltalmazza. Mindezen, itt elmondottakból tehát kitűnik, hogy a vashámorok, Massa és Hámor községek s a belőlük folyó többi haszonvételek s a most már járható utak alapítója az öreg Fazola Henrik volt. Amint a vasgyár fokozatosan és lassankint fölvirágzott, s a népesség a két massában és a hámorban megnövekedett, szükségessé vált, hogy az itteni Hámor nevű gyári falu, mely alakulásától kezdve a diósgyőri plébániához tartozott, saját lelkipásztort kapjon. Közben a majdnem tiszta katolikus hívek száma 500-600 lett. A bécsi bányakamara hozzájárult ahhoz, hogy saját költségükön a toronyóra számára tornyot építsenek. Elhatározták, hogy a toronyhoz kápolnát is építenek. Az idevonatkozó püspöki engedély kiadását a diósgyőri lelkészek megakadályozták. Közben a hívek saját erejükből és saját költségükre 3 nap alatt fölépítették a kis fatemplomot. Három nyelven beszélő pap Egerben nem akadt, ezért Grünwald