Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. (Miskolc, 2003)
Lőrinc miskolci minoritát hívták meg helyi káplánnak (1793). Ez egy ideig Koregtko Alajos hámori tisztnél lakott és étkezett, a tisztház harmadik tractusában, amikor pedig a mostani adminisztrátor, Gisztl Lőrinc megérkezett, annál, végül Seidtling Péternél. 1798-ban fölépült a plebániaház is. 1809-ben elhatároztatott, hogy az öszedőléssel fenyegető régi kápolna helyett a vasgyár új templomot építsen a plébániától keletre 8 ölre a diófa mellett. 1810 május 18-án tette le ennek alapkövét az 1809-ben idehelyezett Poffók lelkész, egyben az új temetőt is megáldották. Még 1810-ben tető alá került az épület. 1811 májusában megkezdték már a sekrestye, kórus építését és a boltozást, amikor a felsőbb hatóság eltiltotta az építkezés további folytatását. A víztározó medencét 1810-ben építették. Ugyanekkor külön rendelet nélkül, az utólagos jóváhagyás reményében fölépített praefectura befejezését is a templommal együtt leállították. Az iskola építése is ugyanezen okból halasztatott el. Az iskolából ugyanis 1810-ben a praefectura miatt 213 részt elvettek s most hivatal céljára szolgál. A tanítónak ideiglenesen másutt biztosítottak szállást. 1812- ben a vízgyűjtő alatt épített új nyújtóhámort - neve Streckhammer - ünnepélyesen megáldották. 1813- ban befejezték az új massa építését s Höring Mihály bányatanácsos októberben üzembehelyezte s a helybeli lelkész megáldotta azt. .... (1817-ben) Gerstoff és társai bizottsági tagok a hámor összes berendezési tárgyait fölleltározták, azt egyháznak, plébánosnak, iskolának, tanítónak, sebésznek s a szerencsétlen többi munkásnak terheit is számbavették. De - amint az események később mutatták - ebbeli eljárásuk nem a gyár további fejlesztését szolgálta, hanem annak felszámolását és romlását. 1817-ben minden bomlásnak indult a hámorban: a tisztviselőket, munkásokat szélnek eresztették, nem kímélték a munkaképteleneket sem. A templom ügye függőben maradt, a lelkész éhezik és nyomorog, az iskola siránkozik, a sebész vígasztalhatatlan. S ami aztán végzetes lett a hámorra s az egész magyar népet a kiváló diósgyőri vastól, acéltól, szerszámoktól egy időre megfosztotta, az volt, hogy Fazola Frigyes hámori praefectust, e kiváló férfiút, a szívélyes jóbarátot, a vasgyártásnak mindenkinél többet érő szakemberét innét Rónicra helyezték át ugyancsak praefectusi minőségben, de egy nagyobb üzem élére. Innét 1817. július 2-án távozott. A hámornak egyetlen reménye csupán az, hogy Fazola Frigyesnek itt 22 részvénye van, így remélhető, hogy ha itt a vasgyártás ügye veszedelembe kerül, ő saját érdekében meg fogja akadályozni a gyár csődbejutását. 1819-ben elrendelték az új templom felépítését. De korai az öröm: a vasgyár tőkéjéből a pénzromlás folytán 4000 forint értékű asszignáta megsemmisült, ezen összegnek kiesése a gyár újjáéledését erősen viszszavetette. A hámori tanulóifjúscig magyarul tanul. Helybeli plébános Sírba Antal dicséretes buzgósága és a tanítónak szorgalmatos igyekezete által egy esztendő leforgása alatt a különben német és tót ajkú hámorosi lakosok gyermekei között hazai nyelvünk gyakorlásba vétetvén s hazai nyelvünknek vegyesajkú lakosaink között közönségessé leendő tétele eránt a fentírtak dicséretes buzgósága és a hámori növendékek igyekezete a megye rendéinek tetszését megnyerte." Vö. 47, 167, 180.
