Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

Szemléjét. A vasgyáriak szerepléséről az alábbiakat olvashattuk: „A nyolcnapos szemle legmegnyerőbb élménye az első hangverseny volt, melynek keretében első ízben mutatkozott be fővárosunk dolgozói előtt a Diósgyőrvasgyári Ének-, Zene- és Táncegyüttes... A fiatal - mindössze féléves - együttesnek minden műsorszáma, az egyszólamú borsodi népdaloktól kezdve Szervánszky Endre Honvéd kantátájáig, a népi zenekar verbunkosaitól a szimfonikusok Háry-szvitjéig, a színes tánckompozícióig őszinte és megérdemelt sikert aratott. E komoly sikernek komoly indokai vannak. Az együttes művészeti vezetőjének, Forrai Istvánnak és igen tehetséges munkatársainak: Szalatsy István karnagynak és Böröcz József koreográfusnak sikerült olyan művészi profilt kialakítaniuk az együttes műsorpolitikájában, amely egyezik a tagok ízlésével, érdeklődési körével és emberi mondanivalójával. Az előadott műsorszámok így őszinték, mélyen átéltek voltak és spontán meggyőző erejűekké váltak." (Új Zenei Szemle, 1952. augusztus.) A helyi lelkes és többségükben érzelmekre alapuló értékelések után Fodor Lajos országos szaktekintély elemzése nagyon fontos megnyilatkozás volt az együttes jövője érdekében. Való igaz, hogy az együttes színvonalát kifejezetten a kitűnő szakmai vezetés és a velük együtt fegyelmezetten dolgozó tagság biztosította. Nagy volt a siker a Monokon rendezett Kossuth-ünnepségen, a táncosok debreceni tapasztalatcseréjén vagy a nyíregyházi Őszi Vásáron. Az általános irányítás egyre érzékelhetőbben egyszemélyi vezetéssé alakult. Nem működött a korábban szervezett intéző bizottság, egyéni döntések születtek fontos szakmai és szervezeti kérdésekben. A Vasas Szakszervezet képviselői is megállapították, hogy Komor Ágnes hárfaművész „nincs megfelelően kihasználva". Marton Istvánné felmondását visszautasította. Szerződésileg nem volt rendezett a művészeti vezetők foglalkoztatása. Egyre több szó esett a zenekari profizmus megszüntetéséről. Szalatsy István, a zenekar karnagya 1952. november 9-én kelt levelében bejelentette távozását.