Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

tőse volt az összes kar előadásában. „... elmondhatjuk, hogy Művészeti Együttesünk kitüntetéséhez méltóan szerepelt. A tavalyi bemutatóhoz viszonyítva fejlődésük határozottan érzékelhető..." (írta a Diósgyőri Kohász 1956. július 10-i száma). A művelődési ház és az együttes vezetősége már régen törte a fejét, hogy színvonalas műsorát hogyan lehetne az ország határain túl is bemutatni. Korábban külföldi kapcsolatok nem voltak, a kiutazás sem volt egyszerű. Májusban mindenesetre sikerült kapcsolatot létesíteni a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete kassai kerületi titkárával, Béres Józseffel, aki hajlandónak bizonyult egy cserefellépés előkészítésében közreműködni. Egy kassai látogatás után a kultúrotthon igazgatója, Moldován Gyula szb. kultúrfelelős és Nyitrai László együtteselnök egy 5 napos csereműsor szerződésével a zsebükben tértek haza. A 180 tagú együttes augusztus 26-án Kassán, 27-én Iglón, 28-án Szepsiben és 29-én Rozsnyón mutatkozott be. Mindenütt óriási tömeg és baráti szeretet vette körül az együttest. Az egész út, a tátrai kirándulást is beleértve, feledhetetlen emlék maradt, egyben jutalom is volt már a sokéves fáradságos munkáért. A műsorokon az év legsikerültebb számát mutatták be. A csehszlovák együttes viszontlátogatását először szeptember 30-ra tervezték, majd módosult az időpont október 2l-re. A kialakuló forradalmi helyzet miatt sajnos már nem került rá sor. Az 1956. október miskolci eseményeinek hatására átmenetileg az együttes tevékenysége is szünetelt. December első napjaiban már szinte teljes létszámmal próbáztak, amikor az újabb fellángolás miatt bevezetett kijárási tilalom, szülői féltés miatt a munka ismételten abbamaradt. A bevételek és a támogatások átmeneti elmaradása miatt súlyos anyagi nehézségek álltak elő. Közel két hónapon át a tiszteletdíjas művészeti vezetők ingyen dolgoztak, hiányos volt a fűtés. Mindezek ellenére január 7-én teljes létszámban megjelentek munkára az együttes tagjai. 1957. március első napjaiban a Kohászati Dolgozók Szakszervezete elnöksége Budapestre rendelte a szakszervezeti bizott-