Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

9. kép. A hirdetések helye a színpadi függönyön, 1902 k. Ezzel a jelenséggel számolt a Jószerencse dalkör vezetősége, amikor elhatározta, hogy a munkásétteremben a munkásság közművelődésének fokozására színpadot építtet. A gyár igazgatósága engedélyezte a színpad felállítását. Legyen ez a színpad a művelődés otthona s a fáklya, amelyet ma meggyújtanak, lobogjon örökké a magyar munkásság dicsőségére. E színpadavató ünnepélyen énekelte először a Jószerencse dalárdája a Veres Miksa szövegére, Szebenyi József karnagy által megzenésített jeligét: „Ércnek, vasnak életet ád erős karunk, Szeretni e drága hazát lelkesít dalunk. " A színpad méreteire az előfüggöny megtalált vázlatából következtethetünk. Egyébként ezen 1902-től rendszeresen hirdettek a diósgyőr-vasgyári és miskolci cégek, iparosok, kereskedők. Az e célból 1902. június hóban Erdélyi elnök által kiküldött körlevélben a felajánlott lehetőségeket így indokolták: „...megemlíthetjük, hogy ezen függöny reclámczélokra igen alkalmas, miután a munkásétterem krb. 4000 embert fogadhat magába, hol naponként kétszer krb. 2000 munkás étkezik és