Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

I. Az egyletek megalakulása és tevékenységük 1885-1919 között

.V... í- «V : ,—r .rftl-,-*"^...U.A. tt A-t* Á:*/r -E.— »/»;•< lat* laiffl

"í^ 70. y4z Önképzőkör „zászlószentelési" bizottságéinak elszámolása, 1900. az egylet minden két hétben l-l mulatságot, vagy előadást rendez". A színpad berendezése az akkori követelményeknek jól megfelelt. A meglehetősen nagyméretű, zsinórpadlással és villanyvilágítással felszerelt színpad mellett egy női és egy férfi öltöző is volt. A zenekar részére az árok még nem készült el, arra még 13 évig kell várni. A korszerű színpad tovább gazdagodott, amikor a következő évben egy Tiszay nevű tönkrement színházigazgató teljes ruhatárát és díszletkészletét a Jószerencse vezetőségének felajánlotta. A négy vagonnyi ruháért és a színfalakért a vasgyáriak 400 forintot fizettek. E felszerelések későbbi nagy sikerek előkészítői lettek. A munkásétterem színpadának átadása megsokszorozta a Jószerencse működési lehetőségeit, feltételeit, s az egész vasgyár művelődési életében jelentős tényezővé vált. Még az 1950-es