Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

Az 1948 májusában alakulgató kulturális csúcsszerv már nem is nevezi nevén az egyesületet, rövidtávú programját a korábbi sikerek kovácsai nélkül alakította ki. A Jószerencse Dal- és Önképzőkör felszámolásával a diósgyőr-vasgyári műkedvelő színjátszás a szakszervezeti kultúrfelelősök irányítása alá került. Ez a tény visszafogó hatással volt a korábbi egységes működésre. A műsorok megválasztásában nem a legképzettebb vezetőknek volt döntő szava, az anyagiak elosztása, illetve biztosítása vontatottá lett, a helyi és az országos kulturális versenyeken való minél nagyobb számú részvétel miatt az üzemi, munkahelyi színjátszó együttesek kaptak jelentős támogatást. 1949-től jelentősen lecsökkent a nagyobb bemutatók száma, majd a művelődési ház mint intézmény létrehozása után más helyzet állott elő. A számos üzemi bemutatkozás általában egyetlen alkalomra készült, főleg a munkatársak előtt való megjelenésre, valamint az akkor igen gyakori falujárás színesítésére. A korábbi hatalmas szabadtéri sikerek szerényebb folytatása volt a Cigánybáró felújítása, most már a Szabadság-kerti szabadtéri színpadon. A Strauss-operett az elmúlthoz hasonló érdeklődést váltott ki. A szeptember 3-i bemutatót követően a miskolci népkerti szabadtéri színpad volt a bemutatás helye, majd 10-én és 11-én a Vasgyárban megismételték. A közreműködő szereplők, az énekkarok, a vasgyári zenekar, valamint a művészi munka előkészítői - Zóni László, Forrai István, dr. Bánhegyi László, Szűcs Loránd, Tóth János ugyanazok, mint 1947 szeptemberében. Az 1950-ben is zajló munkaverseny nem kerülhette el a műkedvelés műsorpolitikáját. Már az év elején „... a színjátszó szakosztály tervbe vette egy termeléssel foglalkozó szocialista-realista szovjet színdarab betanulását". A darabot a Miskolci Nemzeti Színház adta át a műkedvelőknek, a rendezését is Szendrő József, a színház művészeti igazgatója vállalta. A betonmunkásokról szóló darab főszerepét egy, a gépgyár akkor nagyon futtatott sztaha-