Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

novistájára, Regőczi Dezsőre bízták. A darab egy előadást ért meg, május l-jén. Az operettet kedvelő műkedvelő színjátszók, valamint a közönség részéről nagy érdeklődést váltott ki a régi, kitűnő szereplőgárdával és reprezentatív kiállítással tervezett új bemutató, Dunajevszkij: Szabad szél című táncos, zenés nagyoperettje. A vasgyári kultúrházban 1951. március 31-én mutatták be „parádés szereposztásában. Rendezte és a díszleteket festette Zóni László, az énekeseket Szűcs Loránd, a vegyeskart Forrai István tanította be. A szimfonikus zenekart dr. Bánhegyi László vezényelte. A Szabad szél nagy sikerén felbuzdulva, 1952 augusztusában újra szovjet zenés darabot terveztek, illetve mutattak be. Ezúttal Adujev: A dohányon vett kapitány című operettjét tűzték műsorra. A látványosságot, az életszerűséget, a mozgalmasságot Zóni László rendező biztosította. A zenekari kíséretet ezúttal a fúvószenekar látta el Dely Károly vezetésével, a szimfonikus zenekar átmeneti válsága miatt. Az Országos Kultúrverseny szabályai előírták, hogy a döntők előtt saját üzemük dolgozói előtt kell bemutatkozniuk a felkészültségről az egyes csoportoknak. Az 1952. decemberi városi döntőt megelőzően a nagykovácsműhely, az acélöntöde, a Martin és a hivatalház mutatkoztak be. A kritika különösen elmarasztalta a hivatalházi csoport Sebe Donát kincse című egyfelvonásos jelenetét, melynek bemutatásáért egyenesen Nyírő Ferenc kultúrfelelőst tették felelőssé. 1954 őszén a szakszervezeti kultúrosztály és a kultúrotthon igazgatósága megkezdte a törvényes rend, szervezeti forma és pénzgazdálkodás tervszerű kialakítását, amely működési alapul kellett hogy szolgáljon minden közösségnek. Illyés Gyula: Fáklyaláng című 3 felvonásos drámájának előkészítése során a mindenkor nagyrabecsült Zóni László nem tudta korábbi önállóságát az új rendnek alávetni és ellentétbe került a vezetéssel, bár ez a körülmény - megfelelő kompromisszum következtében - nem hátráltatta az egyébként kitűnően elkészített mű 1955. november 5-i