Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

A nagy népszerűségnek örvendő könnyűzenei műsorokat azonban igen hamar elmarasztaló kritika érte. A Szén és Acél 1946. október 3-i száma Zenei élet c. rovatában olvashattuk: „...Téves az a felfogás, hogy könnyű zenével zenei nevelést lehet adni a közönségnek. A zenét csak a zeneirodalom értékeivel lehet megszerettetni... Hogy kevesebb lesz a közönség? Annyi baj legyen! Legalább kevesebben köhögnek, csoszognak és fújják a műsorszám alatt az orrukat. Ez mindenkinek jobb lesz: a zenekarnak is, a zeneértő és szerető közönségnek is." Az október 26-i hangverseny után olvashattuk, hogy „A hideg terem dacára a zenekedvelők megtöltötték a termet". Ebben az évben még két alkalommal nyílott lehetőség templomi hangverseny rendezésére. A reformáció emléknapján a Jószerencse dalárdájával, december 15-én pedig a diósgyőr-vasgyári evangélikus templomban Baltazár Dezső orgonaművész közreműködésével muzsikáltak. A háború és az azt követő nehézségek miatt az 1893-ban alapított zenekar csak 1947. március 8-án ünnepelhette fennállásának 50. évfordulóját. Az erre az alkalomra feldíszített munkásétteremben mintegy kétezer ember szorongott, de még így is több százan kint rekedtek. A Himnuszt a 78 éves Berényi János vezényelte, ő, aki a zenekar megalakulása során már másodkarmester volt. Kerner Antal vezérigazgató-helyettes mondott ünnepi beszédet és osztotta ki a zenekar tagjainak a Klaudinyi László vasgyári iparművész által erre az alkalomra készített emlékplaketteket. A távollévő Iványi József igazgató, zenegondnok helyett Lakatos László olvasta fel az 50 év történetét. Megemlékezett az 1893-ban Csehországból a diósgyőri vasgyárba vándorolt Opfcsák nevű lakatosról, aki maga köré gyűjtve 5-6 lelkes zenészt, létrehozta az első kis fúvósegyüttest. 1896-ra már nagyobb zenekarrá fejlődtek, egyenruhás tűzoltózenekarrá alakultak és gyárigazgatói támogatásban részesültek. Az első hivatásos karmester Winter József volt, akit halála után Havasi József követett. 1911-ben a Miskolci Nemzeti Színház karmestere, Senger Gusztáv került a zenekar élére. Az első világháború évei alatt a zenekar szünetelni kényszerült. 1920-