Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

ben vasgyári munkásokból álló vegyes kart. 1954-ben a Lenin Kohászati Művek szakszervezeti bizottsága sietett segítségükre, amikor is módját találta annak, hogy a továbbiakban a Kultúrotthon kihelyezett csoportjaként működjenek. 1954. március 12-én Diósgyőr községben, a próbahelyiségben rendezett közgyűlés mondta ki a csatlakozást. Bumbera Sándor elnök többek között ezeket mondta: „...Anyagi támogatás hiánya miatt az utolsó években csak haldokoltunk, de a Lenin Kohászati Művek felkarolt, anyagilag támogat és ismét életképesen dolgozhatunk..." (Az 1954. március 12-ei közgyűlés jegyzőkönyvéből.) Az így szervezetileg átalakult vegyes kar elnökéül ismét Bumbera Sándort, titkárául Kozma Józsefet, művészeti felelősnek Szász Bélát választották. Az énekkar - eredeti feladatainak megfelelően - elsősorban a Diósgyőr községben megrendezésre kerülő ünnepségeken, értekezleteken, közgyűléseken, általában más helyi csoportokkal lépett fel. Műsorán népdalok, kánonok, népdalkórusok, régi mesterek dalai szerepeltek. A diósgyőri bányász zenekar közreműködésével évente egy-két önálló hangverseny megrendezésére is vállalkoztak. A Kultúrotthon 1955. évi munkájának az értékelésében erről a csoportról a következőket olvashatjuk: „A Diósgyőri Vegyeskar Vidinszky László vezetésével sokáig kiesett a Kultúrotthon vezetése alól, egyrészt a távolság miatt, másrészt, mert a csoport maga is túl önállóan élt... Minőségileg még sok javítanivaló van a munkában. 57 fő nyilvántartott dalosból általában 30-35 főre lehet számítani." (Jelentés a Kultúrotthon munkájáról, 1956. február 26.) A Lenin Kohászati Művek Kultúrotthona gazdálkodásában 1957 elején előállt anyagi nehézségek miatt a három évvel korábban felvállalt együttes újra kivált az intézményből.