Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

3. A zene, a dal és a néptánc közösségei (1945-1965) A szimfonikus zenekar Még alig haltak el az ágyúdörgés hangjai Diósgyőr-vasgyárban, amikor 1945. január 2-án Lakatos László, a zenekar korábbi és későbbi vezető egyénisége hozzáfogott az akkor már több, mint 50 éves zenekar tagjainak az összegyűjtéséhez. Néhány nap múlva összejöttek azok, akik a háború viharai után elérhetők voltak. Január 11-én beadvánnyal fordultak a gyárigazgatósághoz, amelyben az újrakezdéshez kértek lehetőséget és támogatást. Az 1945. március 3-i, illetve 9-i felterjesztésben kidolgozták a működés szervezeti és anyagi feltételeit. Az újrakezdést támogatta Kerner Antal vezérigazgató-helyettes, valamint a zenegondnoki teendőkkel ismételten megbízott Iványi József. A zenekar anyagi alapját a dolgozók béréből történt havi fél százalékos levonás képezte, amely évtizedeken keresztül volt a bázis, amit a munkások és tisztviselők „zenedíj" címén ismertek és szoktak meg. De juttatást kaptak a gyárigazgatóságtól a kezdetben országos felügyeletet gyakorló Nehézipari Központ kulturális és szociális alapjából is. Ezek a források elegendőek voltak a második világháború során elveszett vagy elpusztult hangszerek és ruhák pótlására, valamint a próba- és szereplési díjak kifizetésére néhány esztendeig. A megújulás lehetőségével élve a zenekar demokratikusan megválasztotta vezetőségét. Lakatos László, Schöppl Alfréd és Havasi István lettek az újjáalakult zenekar első vezetői. Karmester dr. Bánhegyi László, „... aki szakítva az előbbi rendszerrel, mint ember, mint jóbarát, mint munkásember törekvő fia, mint jó muzsikus és fejlődőképes karmester rászolgált erre a bizalomra..." (Lakatos László emlékezése az alakulás 50. évfordulóján.) Ez a minősítés villant fel néhány gondolatot abból az időszakból, amikor 1940 és 1944 között Forrai István volt a zenekar karnagya és amely együttműködés végül is kenyértöréssel végződött.