Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)
V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között
1. A „hagyományos" egyesületek a szabad művelődés korszakában (1945-1948) Az 1944. december 3-a utáni napokban egyrészt lerombolt, másrészt kifosztott gyárakat találtak a diósgyőr-vasgyári munkások és alkalmazottak. Ma is elismerésre méltó erőfeszítések kezdődtek a termelőmunka akadályainak elhárítása, a közellátás megszervezése érdekében. Hiszen e kettő jelentette az újjáéledés, az újrakezdés lehetőségeit. Az éjjel-nappal gyakorta étlen és szomjan végzett munkával az emberek ezrei leküzdötték a nehézségeket és 1945 szeptemberében megindult a folyamatos termelőmunka. Az első 3 éves és 5 éves tervidőszakban Herczeg Ferenc gyárigazgató nevéhez fűződik a gyárfejlesztés első korszaka, az olvasztó, a martinacélmű és a középhengermű helyreállítása, illetve korszerűsítése. A második 5 éves tervben Valkó Márton vezérigazgató folytatta a jelentős beruházásokat a blokksor, valamint az új bugasor felépítésével. Valkó Márton vezérigazgatónak nagyon sokat köszönhet a diósgyőr-vasgyári művelődés felszabadulás utáni időszaka. Megértve a mozgalom társadalmi szükségszerűségét, anyagilag és erkölcsileg mindvégig példamutatóan segítette a fejlődést. A kor színvonalára fejlesztett berendezések, technológiai korszerűsítések a „vas és acél országa" egyik bázisává fejlesztették a diósgyőri gyárakat. * * * A Diósgyőr-vasgyárban is azonnal megjelenő pártharcok elsősorban a politikai, valamint a gazdasági életben voltak érzékelhetők, világosan nyomon követhetők. Mindezek mellett szinte minden párt foglalkozott művelődési kérdésekkel, hiszen a kulturális programokon, művészeti műsorokon, hangversenyeken, előadásokon, kiállításokon különösebb erőltetés nélkül vettek részt a tömegek, míg a pártrendezvények szervezései általában meglehetős erőszakossággal folytak.