Kováts György: A diósgyőr-vasgyári művelődés története 1885-1965 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 11. (Miskolc, 2002)

V. Diósgyőr-vasgyári művelődés 1945 és 1965 között

Átfogó művelődéspolitikai elképzelésekkel még egyik párt sem rendelkezett. A kommunista párt a fasiszta, népellenes szellemnek, a faji és a nemzeti gyűlöletnek a kulturális életből való kizárását tűzte ki célul. A legnagyobb gyakorlattal és hagyományokkal a Szociáldemokrata Párt rendelkezett, jóllehet a diósgyőr-vasgyári közművelődés korábbi történetében jelentős befolyása nem volt érzékelhető. Az 1945. augusztus 18-20-ai kongresszusán e párt már programot is adott az iskolán kívüli oktatás kiszélesítésére, a sajtó, a rádió, a film, a színház fejlesztése érdekében. Az amatőrmozgalom felújítása, illetve továbbfejlesztése jelentős szerepet kapott. A pártharcok közepette így a „szabad művelődés"-nek nevezett irányzat volt az uralkodó 1948-ig. Tartalma a kormánykoalíció igényeinek megfelelően alakult. Keretein belül teret kaptak az egyházi nézetek, de a kommunista ideológia terjesztői is. Az országos irányító szerv a Szabadművelődési Tanács lett, a megyékben a szabadművelődési felügyelők irányítottak. Miskolc városban ez az időszak Kóczán László felügyelő nevéhez fűződik. A szabad művelődés meghatározó sajátossága az öntevékenység, az aktív részvétel volt. Országosan fellendülésnek indult a színjátszás, a kórusmozgalom, nagy jelentőségű a néptáncmozgalom országos kiszélesítése. A felismert igen alacsony iskolai végzettség és műveltségi szint az ismeretterjesztés, az előadások, a tanfolyamok elterjedését hozta magával. A szabadművelődés elsősorban a falu felé irányult. Ez a tendencia egybeesett a gyárak érdekeivel is, hiszen a munkáslétszám felduzzasztása, az új bányamunkások toborzása a falvakban történt. Az idős vasgyáriak az 1960-as években még jól emlékeztek a gyár tulajdonát képező, akkor nagy újdonságnak számító „hangoskocsi"-ra, vagy az úgynevezett „piros kocsi"-ra, amely a hét minden napján a környező falvakat járta munkástoborzás céljából, de vitte magával a filmvetítő gépet is, amely olyan helyiségekben is alkalmas volt a vetítésre, ahol nem volt villany. A kultúrmunkások és aktívák, majd a hagyományos egyesületek és csoportok rendszeresen részt vettek ezekben az akciókban.