Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

Édesapánk élete (A gyermekek emlékezete)

A nagyapa, Baán Emil és családja, 19.. gyi Miklós erdőménlök, későbbi sógora, dr. Horváth Zoltán a Miskolci Egyetem nyugalmazott professzora és Felföldy Zoltán. Barátságuk egy életen át megmaradt. A háború miatt az egy évfolyamon indult diákok különböző időpontokban végeztek, így az ötéves találkozókat mindig a kezdés időpontjához és az akkori csapathoz igazították később is. Egyetemi éveiből őrzünk egy kis határidőnaplót, amibe a legfontosabb eseményeket írta be: mechanika szigorlat, tüzeléstan vizsga, tankcsapda-ásás, a konyha költöztetése, bombázás, az oroszok bejövetele, bombatalálat a konyhán. Ekkor sérült meg a leckekönyve. A vizsgáit tartalmazó „index"-et, egy légiriadó alkalmával kabátja belső zsebében a menzán hagyta, amelyet lyukassá roncsoltak a bombaszilánkok. Mivel előadások nem nagyon voltak, mindenki akkor és úgy tanult, s természetesen vizsgázott, ahogy tudott. így ő - harmadmagával - már 1945 márciusában megszerezte a diplomáját, és ahogy tudott, az első alkalommal elindult hazafelé. Több napon át vagonok tetején utaztak Némethy László barátjával együtt, akivel 1956-ig szakmai feladataik is összekapcsolódtak, s aki azután Kanadában vált jónevü mérnökké. Néhány nap múlva, 1945. május 2-án kezdte meg a munkáját a Martin-acélműben, a lebombázott gyárban, ahol