Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

Tudományos élet a Kohómérnöki Karon 1956-1968 között

Tudományos élet a Kohómérnöki Karon 1956-1968 között A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre átköltözött Kohómérnöki Kar az oktatás töretlen továbbvitele és fejlesztése mellett minden tekintetben méltóképpen kivette részét a szakma és az Egyetem tudományos életéből. Vonatkozik ez egyaránt az oktatók tudományos, publikációs tevékenységére és a kutató munkára, külső kapcsolatokra is. A tudományos tevékenységet kezdetben leginkább a szakkönyvek és szakirodalmi publikációk jelentették. Érdemes megemlíteni, hogy míg az 1960-as évek elején 30-40 cikk jelent meg a Kar oktatóinak tollából, addig az évtized második felére ez már 150200 közé emelkedett. Előnyösen változott a publikációk témaköre, gyakorlati megalapozottság is, mert míg kezdetben inkább elméleti összefüggések számításait közölték, majd egyre inkább saját kísérleti eredményekkel is alátámasztották azokat. Ebben az időszakban fejlődött fel úgy a tanszékek felszereltsége, hogy gyakorlatilag mindegyik keretében egy kutatólaboratórium is kialakult. Az egyetemi oktatókra vonatkozó követelményrendszer előírta tudományos fokozatok megszerzését is. A Kohómérnöki Kar tanszékvezető tanária közül akadémikusok voltak: dr. Cotel Ernő 1945-től, dr. Verő József 1948tól és dr. Geleji Sándor 1950-től. A fiatal tanszékvezetők ebben az időszakban általában elérték a kandidátusi fokozatot és többen dolgoztak már az akadémiai doktori disszertációjukon. A többi oktatók közül mintegy tizenöten nyerték el az egyetemi doktori címet. Az első műszaki doktorrá avatás 1960. június 4-én volt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Itt említhető meg az a rendkívüli esemény is, amikor 1963. május 25-én az Elnöki Tanács elnöke személyes látogatása során adta át Sulcz Ferenc okleveles kohómérnöknek a „Sub auspiciis Rei Publicae Popularis" kitüntetéses doktori a Magyar Népköztársaság címerével ellátott - aranygyűrűt. O volt az első, aki a miskolci egyetem volt hallgatói között ezt a magas elismerést megkapta, s ugyancsak ő volt az első, aki miskolci aspiratúra után lett kandidátus. A Kohómérnöki Kar aspiránsai közül 1968-ig még dr. Vereskői János, az Öntészeti Tanszék docense szerezte meg kandidátusi fokozatát, többen pedig ebben az időszakban kezdték meg az aspirantúrát. A Nehézipari Műszaki Egyetem tudományos életének mindig fontos állomásai voltak a tudományos ülésszakok. Ezek közül két kohászati vonatkozásút emelhetünk ki: „Hőenergetikai kérdések a kohászatban". (1964. jún. 25-28. - 11 előadás.) és az „Elméleti kohászat és képlékeny alakítás". (1968. ápr. 25-27. - 48 előadás.) Az ülésszakokon és más egyetemi rendezvényeken gyakoriak voltak a külföldi résztvevők is és a kohómérnök-kari oktatók előadásai is sokszor idegen nyelven, külföldön hangzottak el először. Min-