Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1956-1968 között

A Lenin Kohászati Művek nyersvas és acéltermelése már 1957. IV. negyedévében túlhaladta a korábbi szinteket, legjelentősebb a hengereltáru termelésnövekedése, melyet az 1954-ben üzembe helyezett Középhengermű felfutásával ért el, s az 1955. évi szintet 1957-ben 11%-kal, 1958-ban 39%kal teljesítette túl. Diósgyőrben már 1957 nyarán elkezdték a földgáztüzelésre való áttérés előkészületeit. Az Ózdi Kohászati Üzemekben a fő termelési ágazatokban 8-10%-kal volt kevesebb a termelés a korábban már elért szintekhez képest 1957-ben, a következő évben gyakorlatilag elérték azokat, sőt a hengereltáru termelés 5%-kal magasabb is volt. A Lőrinci Hengermű már 1957-ben elérte a korábbi 90 ezer tonnás termelést, pedig ott az üzemindítás különös nehézségekbe ütközött az energiaellátás és a dolgozók közlekedési nehézségei miatt. A következő évben már 10%-kal túl is teljesítették ezt a szintet. A csepeli kohászok 1957 végére gyakorlatilag elérték a korábbi termelési szinteket, mind acél-, mind hengereltáru-gyártás tekintetében. A Borsodnádasdi Lemezgyárban mintegy 10%-kal termeltek kevesebbet, mint 1955-ben, de 1958-ra már elérték a 60 ezer tonnát megközelítő szintet. Közben számos megkezdett korszerűsítést, beruházást befejeztek. így az új pácoló-berendezést, az I. sz. hengersor elektrifikálását, a lágyítói kapcsolóház építését. Üzembe helyezték az új generátor telepet. A Salgótarjáni Acélárugyár globális termelése 1956-hoz viszonyítva 1957-ben 47%-kal növekedett. A Miskolci Drótgyár, mint korábbi német tulajdonú üzem a Szovjetunió birtokában került, míg 1952 végén átadták a magyar államnak. Felügyeleti szerve, a Tömegcikkipari Igazgatóság nem fordított gondot a fejlesztésére, s így az ország jelentős behozatalra szorult acélhuzalból és sodronykötélből. Ezért került át 1957. július 1-től a Vaskohászati Igazgatóság hatáskörébe. Ezt az intézkedést a gyár kollektívája nagy megelégedéssel fogadta, s így ez az év nemcsak a termelés ismételt felfuttatásának időszaka volt számukra, hanem örömmel készítették elő jelentős fejlesztésüket, mellyel kapcsolatban ma is köszönettel emlékeznek Herczeg Ferenc miniszterhelyettes támogatására. Emberi tényezők - gazdasági követelmények A konszolidáció évének rendeződési és termelés felfuttatási folyamatában legdöntőbb tényező mindenestre a dolgozók részvétele volt. E tekintetben maga az a tény elismerést érdemel, hogy a személyi biztonsági és közlekedési zavarok csökkenésével igyekeztek munkahelyükön megjelenni, s az 1957. I. negyedévi átlaglétszám minden vállalatnál megközelítette az 1956 III. negyedévi létszámot. Az eredmények kedvező alakulásában a dolgozók