Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1956-1968 között

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1956-1968 között Az üzemek újraindítása és konszolidáció Az 1956 őszén bekövetkezett események folytán termelési célkitűzések teljesítéséről néhány hónapig érdemlegesen nem lehetett szó, s a munkásság helytállása, a kohászati üzemek műszaki vezetőinek gondja és törekvése is leginkább a berendezések állapotának, biztonságának fenntartására irányult. A szakmához illő helytállás bizonyítéka, hogy egyetlen kohászati berendezés sem károsodott érdemlegesen, ha mást nem, a kemencék szakszerű hőntartását sikerült mindig és mindenütt biztosítani. E tekintetben a kialakult és nagy befolyással bíró munkástanácsok is megértő és támogató magatartást tanúsítottak. A termelőmunka újraindításában viszont komoly ellenállás mutatkozott a folyamatos üzemvitel, főként a vasárnapi termelés tekintetében. Ezt néhány üzemben csak hónapok múlva lehetett biztosítani. 1956 utolsó és 1957 első két hónapjában a munkástanácsok jelentették a legbefolyásosabb testületet főként a termelőmunka felvétele és a vezetők megítélése szempontjából. A funkcióban maradt műszaki vezetők elsősorban a termelés és üzemfenntartás szakmai kérdéseiben vihettek meghatározó szerepet, kárhoztatott kollégáik védelmében alig gyakorolhattak befolyást. Az MSZMP már 1956 novemberében mindenütt megkezdte a párt újjászervezetését, de pl. Ózdon decemberben még csak 8 alapszervezet működött. Végül is 1957 február végére alakult ki olyan légkör, amikor a párt szerepe már jelentősnek volt mondható. Közben a KGM képviseletében Herczeg Ferenc miniszterhelyettes fáradhatatlan ambícióval és meggyőzőkészséggel látogatta több ízben is sorra a kohászati üzemeket, s a munkástanácsokkal és nagyobb munkástömegekkel véget nem érő tárgyalásokat folytatott a folyamatos termelőmunka és egyes érdemes vállalati és üzemi vezetők visszahelyezése érdekében. A más iparágakhoz képest viszonylag gyors konszolidáció nem kis mértékben köszönhető az ő megbecsült népszerűségének, kölcsönös szótértésének, melyet az egész kohász társadalomban kiérdemelt. A politikai stabilizálódás megteremtette a folyamatos termelés feltételeit. 1957 tavaszán az volt a célkitűzés, hogy minél hamarabb elérjék az 1956. III. negyedév termelési szintjét. Az LKM-ben pl. márciusban készült erre vonatkozó intézkedési terv, amelyben májusra tűzték ki, s már áprilisban teljesítették is. Az év első felében a munkafegyelmi lazaságok mellett még komoly gondot okoztak az energia és anyagellátási nehézségek, ez azonban a nyár folyamán a kormány intézkedési kapcsán rendbejött. Ekkor viszont azzal kellett számolni, hogy a kohászati dolgozók nagy része, - mezőgazdasági vi-