Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1956-1968 között

déki kapcsolatai révén engedéllyel, vagy anélkül - aratási szabadságra ment. Ez általános probléma volt, de legjobban Ózdon éleződött ki, mivel ott kézi erővel történt az alapanyag rakodás, és a szükséges 600-700 fő helyett csak 90 fő jelentkezett munkára. Az érc és kokszszállítmányok szerelvényszámra álltak Ózd térségében. A gyár vezetősége úgy oldotta meg ezt a kritikus helyzetet, hogy az addig csak tárolásnál alkalmazott bagereket a rakodásnál is bevezette. A kényszerhelyzet tehát ugrásszerű változást követelt meg a gépesítés fokozására. Az anyagellátás rendbejöttére jellemzőként olvashatjuk a Lenin Kohászati Művek 1957. IV. negyedévi, illetve éves mérleg-beszámolójában: „Anyagellátásunk 1-2 kivételtől eltekintve úgy a tárgyi negyedévben, mint 1957 évben megfelelőnek mondható volt". Az üzemek éltek a kormány gondoskodása folytán rendelkezésükre bocsátott lehetőségekkel, s ilyen körülmények között is bebizonyosodott, hogy a vasgyárak nem veszítették el termelési készségüket. Ezt mutatják az alábbi, országos adatok: Termékek ezer tonnában 1955 1956 1957 1958 Nyersvas 896 782 854 1131 Nyersacél 1569 1376 1326 1573 Melegen hengerelt acél 882 795 893 1052 Ezek az adatok a Vaskohászati Igazgatóság 1964-ben készült kimutatásából származnak. A konszolidáció a kohászati termelés vonatkozásában is végbement 1957 folyamán. Az I. negyedévi 50—60%-os termelési eredmények után az év második felében már általában elérték az üzemek az 1956. I—

III. negyedévi szintet, ez volt a márciusban kitűzött feladat. Kevés üzem maradt el ettől néhány százalékkal. 1958-ban minden kohászati üzemünk túljutott a hullámvölgyön, s a termelési, gazdasági és minőségi eredmények egyértelműen javultak mind a meglévő kapacitások kihasználásával, mind további fejlesztések révén. Ezért célszerű e négy év termelési adatait együtt áttekinteni, hiszen a közelmúltban üzembe helyezett berendezések felfuttatása, vagy új berendezések üzembeléptetése által elért 1958. évi eredmény az 1957-ben végzett jó munka bizonyítéka is. Egyes üzemek elért eredményeiből néhányat célszerű megemlíteni: A Dunai Vasmű nyersvas termelése az 1955. évi 207 ezer tonnával szemben 1957-ben 231 ezer tonna volt, amiben közrejátszott a második kohó október 16-án történt üzembe helyezése is, amelynek révén 1958-ban már 419 ezer tonnát termeltek. 1957 novemberében az acélműi keverőkemencét is üzembe helyezték, azonban az addig üzembe került 3 Martinkemence termelését csak mintegy 10%-kal lehetett fokozni, így a nyers vas termelés nagy részét hidegre kellett önteni, amiből sokat szállítottak Ózdra.