Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

Szakmunkásképzés Diósgyőr-Vasgyárban

volt. Ez az egyetlen ilyen intézmény volt hazánkban. Mivel mind a fiú-, mind a lányiskolába a vasgyár alkalmazottainak gyermekei jártak. A munkások gyermekei közül sokan a 6., 8. osztályban tanultak tovább, ahol az ipari előkészítést oktatták. A vasgyár (diósgyőri) 1870-ben történt üzembe helyezéséhez felvidéki, morvaországi, ausztriai és lengyelországi szakembereket hozattak, ezek valamennyien „mesterek" voltak. A létszámhoz tartozó kisegítő, ill. betanított munkások segédmunkás és napszámos minősítésben dolgoztak. Az egyre bővülő üzemnek egyre több szakmunkásra volt igénye. Ezen a szakiskola létesítésével segítettek. 1892-ben Gyártelepi Szakiskola néven bővült az intézmény. Itt a székely ifjakat oktatták (a Székely Műhely), Teutchl (Tecsey) Ferenc kidolgoztatta a szakmunkásképzést, amit a „Gépészeti és Vaskohászati Szakiskola" szervezeti szabályzata címen a 9410/1898. IV. 3-án iktattak. Ez a szabályzat 1922-ig volt érvényben, amikor a szakiskolákat tanonciskolává, a középiskolából az alacsonyabb fokozatú népiskolai csoportba sorolták. így a polgári iskolával egyenértékű végzettségű ifjak, a „középiskolai" végzettségüket elvesztették. Diósgyőr, 1991. I. évf. 2. sz. 7.