Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A történelmi nevekkel visszakapják ősi jussukat

A történelmi nevekkel visszakapják ősi jussukat. Nem szabad a települések nevét átadni az enyészetnek! Diósgyőr történetének írói műveikben egyértelműen foglalkoznak azzal a ténnyel, hogy a vár a magyarok bejövetele előtt föld- vagy gerendaerőd volt, ingovánnyal körülvéve. Innen a neve. Geuru - Gyürü - Győr, amelyet Árpád Borza apjának Böngérnek adományozott a Sajótól és Hejőig. A vár a következő hétszáz évben, meghatározója lett Diósgyőr fejlődésének egészen a XVIII. század elejéig. 1730-ban Bél Mátyás azt írja róla, hogy Diós-Győr hajdan kerített város volt, a saját szemével látta a falak romjait, a régi templom nagyszerű maradványait. A pompás várkertet a fürdők vizei nedvesítették s jeles halastava jóízű halakat táplált. Ezeknek ma már vége, csak a vár romos falai állnak fenn. Már a magyarok bejövetele előtt kellett itt várnak lenni. A XIX. század első felében Miskolc egy mérföldre feküdt Diósgyőrtől. Az 1771-ben alapított gyár 128 részvényéből 77 a kincstár, 51 pedig a magánosok kezében volt. A foglalkoztatottak létszáma 92 betanított-, 132 egyéni- és a gyár esetenként 20-30 egyéb munkást foglalkoztatott. Három tiszt, egy orvos és egy lelkész intézte a gyárvezetést és a testi-lelki gyógyítást. Az alaptőke 160 ezer ezüst forint volt. Ez volt a magja az 1868-ban megalapított a Diósgyőri Magyar Királyi Vas- és Acélgyárnak. Az ipari forradalom, a gépesítés, a vasút, a hajó- és a hadiipar acélt igényelt. A történelmi Magyarország acélgyárai a Garam, a Boldva és a Hernád völgyében települtek. (Lásd Zólyombrézó, Kisgaram, Szomolnok, Mecenzéf, Stósz, Korpona, Korompa stb.) Ezeknek a működtetéséhez az ércet a Gömör-Szepesi érchegység - rozsnyói központtal - szolgáltatta. A diósgyőri jól gázosítható szén, és a Rudabánya környékéről származó ércek vizsgálatának eredménye és mivel a Diósgyőr-Hámor vasgyár ebben az időben nyereséges volt - késztette a kormányt Diósgyőrben az újabb vasgyár létesítésére. Az intézkedést az alábbi irattári anyagból ismerjük meg. (477/1868. sz. pénzügyminiszteri levélkivonat.) Glanzer Miksa id. vasgyári igazgatónak Rhonicra. „...A régi hámori olvasztó és vasgyár folytonos nyereményes üzembe tartassék. Buzdítási jutalmul 25 Ft/hó jutalmat utalunk ki febr. hó 1-től. Az új vasgyár építésére Diósgyőr és Miskolc között a Színva patak jobb partján közel a miskolci határhoz fekvő területet jelöljük ki. Stampfer lejtőmérő műszer beszerezhető. A két vasgyár költségei egymást ne zavarják. Két terv dolgozandó ki: egy nagyvasúti és egy 30-as (lm) iparvágányra a bányavas útnak."