Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

Tudományos élet a Kohómérnöki Karon 1956-1968 között

tokban betöltött szerepének a kutatását, oxigénes acélgyártásnál a kénoxidáció mechanizmusnak a vizsgálatát a tanszéken létesített izotóplaboratóriumban radioaktív izotópok segítségével, az andogén és exogén zárványok eredetének kutatását, az acélok komplex dezoxidálószeres vizsgálatát, az ötvözés optimális körülményeinek radioaktív izotópok segítségével való meghatározását és az öntő-tápfej hőmérsékletének felvételét. A Fémkohászattani Tanszéken a különféle termodinamikai és reakciókinetikai alapvizsgálatok és mérések mellett foglalkoztak a vasban és kovavasban dús bauxitok feldolgozásával, vizsgálták a különféle bauxitok feltáródásának sebességét különféle hőmérsékleten, mérték a vörösiszap-olvadékok és az alumínium-elektrolízisnél használt elektrolitnak a viszkozitását, alumínium-elektrolízisnél és más elektrolitos fémleválasztásnál is használható módon határozták meg a minimális fajlagos energiafogyasztást, a hőegyensúlyt biztosító és a gazdaságos áramsűrűséget, ioncserés, illetőleg oldószeres extrakciós eljárást dolgoztak ki a rézraffinálásnál keletkező elektrolit tisztítására és többek között elkészítették a létesítendő magyar rézkohó tanulmánytervét. Az Öntészeti Tanszéken gömbgrafitos öntöttvasak dermedési tulajdonságainak mérésére korszerű elektronikus műszerrendszert építettek ki, cériummal és lantannal való ötvözéssel szívós öntöttvas-fajtákat kísérleteztek ki, és az öntödei nedves formázó homokok szerkezete és technológiai tulajdonságai között kvantitatív összefüggéseket állapítottak meg. A Kohógéptani és Képlékenyalakítástani Tanszéken korszerű alakítástechnológiai laboratóriumot fejlesztettek ki, amelyikben végzett vizsgálatokkal továbbfejlesztik a képlékeny fémalakítás elméleti alapjait, és amelyik arra is alkalmas, hogy segítségével és üzemi mérésekkel meg tudják határozni az alakító gépek igénybevételét, az alakítás optimális menetét, a termékeke méretpontosságát, mechanikai és fizikai jellemzőit. Mint kiemelten fontos témával, az alumínium alakításával, az acélhengermüvek termelékenységével és a csőgyártással foglalkoztak. A vállalatok az 1959-ben rendszeresített Műszaki Fejlesztési Alap terhére adhattak ki kutatási megrendeléseket kutatóintézeteknek, s agy az egyetemeknek is. Ezzel intenzív együttműködés lehetősége nyílt meg a tudományos és gyakorlati szakemberek között. A Kohómérnöki Kar tanszékei az 1960-as évek derekán évente 1,5-2 millió Ft értékű kutatási munkát teljesítettek kohászati vállalataink megrendelésére, az Ózdi Kohászati Üzemek, a Lenin Kohászati Művek, a Dunai Vasmű, a Salgótarjáni Acélárugyár, a Vasötvözetgyár, a Metallokémiai, a Székesfehérvári Könnyűfémmű és az Öntödei Vállalat részére. A Kohómérnöki Karon szerzett tudás és a későbbi tudományos és gyakorlati együttműködés eredményeként, - melyet a Nehézipari Műszaki Egyetem büszkén tekint saját eredményének és megbecsülésének - oktatói és volt