Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

Tudományos élet a Kohómérnöki Karon 1956-1968 között

hallgató közül a következők részesültek a legmagadasabb állami kitüntetésben, a Kossuth-díjban: Év Név Kar 1954- ben 1955- ben 1958-ban 1963-ban 1953-ban 1948-ban 1949-ben 1951-ben Claus Alajos Temesszentandrási Guidó Verő József Geleji Sándor Zambó Pál LipoveczIván Proszt János Romwalter Alfréd Wilhelmb Tibor Geleji Sándor Verő József Mika József egyetemi tanár egyetemi tanár egyetemi tanár kohómérnök kohómérnök egyetemi tanár egyetemi tanár kohómérnök kohómérnök egyetemi tanár egyetemi tanár kohómérnök A Kohómérnöki Kar tehát igyekezett lépést tartani a fejlődéssel, de ezen túlmenő célkitűzéseket célszerű saját megfogalmazásukban idézni, ami egyik jubileumi emlékkönyvükben olvasható: „Feladatunk azonban ennél több kell legyen, minthogy mindig az ipar konkrét fejlesztési problémái előtt kell haladjunk, már csak azon közismert tétel alapján is, miszerint „a ma tudománya a holnap technikája". Értelemszerűen következik ebből az is, hogy a fejlődést a tanszékek sokoldalú munkássága egyrészt a kikerülő fiatal mérnökök minél korszerűbb, igényesebb kiképzésével indirekt módon, kutatófejlesztő-tervező-szaktanácsadó műszaki tevékenységükkel pedig konkrétan és közvetlenül szolgálják. Csak utalni szeretnék arra, hogy ezen kettős alapvető tevékenységgel egymással is szoros kölcsönhatásban van. Röviden ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az elkövetkező évtizedek követelményeinek is eleget tenni tudó mérnökök képzését csakis a korszerű oktató-nevelő munka, valamint a szaktudomány fejlődésében aktívan részt vevő és az iparággal szorosan együttműködő tevékenység szintézisével lehet megvalósítani."