Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

Felső- és középfokú oktatás a vaskohászatban (1956-1968 közötti helyzetkép)

—•> Altalános és fizikai kémia Horvát Aurél Berecz Endre Miha József Bognár János Elemző kémia Tüzeléstan Metallográfia Vaskohászat Verő József Szele Mihály Simon Sándor Horváth Zoltán Geleji Sándor Kiss Ervin Diószeghy Dániel Fémkohászat Kohógéptan és képlékeny alakítás 1965-től két új tanszék is alakult Tanszék Tanszékvezető Öntészeti tanszék Automatika tanszék Nádori Gyula Sulcz Ferenc Az időközben életbe lépett követelmény-rendszernek megfelelően a tanszékvezető egyetemi tanároknak akadémiai tudományos fokozattal is kellett rendelkezniük. Ennek a Magyar Tudományos Akadémia, vagy más külföldi akadémiák keretében lefolytatott aspirantúrával eleget tettek. Itt említhető a Nehézipari Műszaki Egyetemen folyó tudományos munka, melyben minden tanszék derekasan kivette részét, témáik túlnyomó része az országos kutatási programot szolgálta, s ebbe szervesen bekapcsolták a tudományos diákköri tevékenységet is. Az egyetemi oktatók státusbeli rangját tekintve a tanszékvezető egyetemi tanárok és a tanársegédek között egyre nagyobb számban találhatunk egyetemi docenseket és adjunktusokat. Ez két értékes eredményre utal: egyre többen érik el a feltételként előírt tudományos fokozatokat, másrészt növekszik azoknak a száma, akik élethivatásuknak tekintik a kohászati felsőoktatás és kutatás ügyét, s közülük folyamatosan biztosítható e téren az utánpótlás. Igen nagy lendületet vett ebben az időben az egyetemi tankönyvkiadás, igen sok kohászati tankönyv jelent meg, ami rendkívüli előrelépés volt, hiszen azelőtt alig akadt nyomtatott kohászati tankönyv. Különösen értékes, lényeges fejlődést jelentettek a fizikai kémiai és az elméleti kohászattan területén megjelent művek, amelyek az egyetemi oktatás fokozatott elméleti megalapozásán túl a már gyakorlatban lévő szakembereknek is segítségül szolgáltak. A tanári testület sajátos problémái közé tartozott ebben az időszakban a Kohómérnöki Karon az a tény, hogy a nagytekintélyű professzorok egy része nem költözött Miskolcra, így a Kar munkájának szervezésében, a városi beilleszkedésben fokozott teher jutott néhány korán ideköltözőre. Ezek közül