Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)
A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között
leti oldalán épült az új fűtőmű. Számos tervezői és energia-hatósági vizsgálat igazolta ennek a megoldásnak a legcélszerűbb voltát, gazdaságosságát. Ez a nagyberuházás mintegy 600 millió Ft-os előirányzattal indult 3 üzembe helyezési szakaszt feltételezve. A lakótelep építések országos, így miskolci lelassulása következtében a befejezés áthúzódott a 80-as évekre, s a végleges ráfordítás így meghaladta az 1 milliárd forintot. Az Ózdi Kohászati Üzemekben elsősorban a kohók korszerűsítése és térfogatbővítő átépítésével elért acél nyersvas termelés-növelést kell megemlíteni. 1974-ben már 37%-kal sikerült az 1970-es eredményt túlteljesíteni. 880 ezer tonnát termeltek. A 4 kohó együttesen 1.800 m 3-es hasznos térfogata 1979-ben 2.300 m 3-re növekedett, a nyersvas termelés pedig már 960 ezer tonna volt. Ezen kívül legfőbb törekvésük az volt, hogy a gyár belső zsúfoltságát csökkentsék, onnan bizonyos tevékenységeket kitelepítsenek. A centeri térségben lévő Új rendező korábban mint kezdetleges szabadtéri tárolóterület volt használatos. Az 1970-es években funkciója alapvetően megváltozott. Bugacsiszoló, fedett és daruzott hozag- és javítóanyag tároló, nagy kapacitású térdaruval átfogott raktárterület és új öltöző-fúrdő létesült. Ózd nyugati határában, Hódoscsépány térségében elkészült az új Közlekedési Járműjavító Üzem, mely jól illeszkedett a keskeny és normálnyomtávú vasúti vágányhálózathoz és átrakó-állomáshoz. A Kombinált Acélmű terve és megvalósítása Diósgyőrben 1974-1975-ben üzembeléptek az új rúdhengersorok, tehát olyan kapacitások, melyek már meghaladták a tíz évvel későbbre, 1985-re tervezett fejlődést. Az LKM-ben a teljes időben működtethető középsor jelentett 143 ezer tonna éves kapacitástöbbletet, sőt előre vetette árnyékát az ötvözöttacéligény felfutásának elmaradása is, ami a finomsoron is 40 ezer tonnás többtermelési lehetőséget idézett elő. A diósgyőriek éveken keresztül hangoztatták, előterjesztéseikben szerepeltették, hogy készek a középsori többletkapacitást bugahengerlésre hasznosítani, egyébként régi finomhengermüi soraikat fegyelmezetten, időben leállították. Diósgyőrben a meglévő acélművek teljesítményét semmiféle beavatkozással nem lehetett volna 1 millió tonna fölé fokozni. Egyébként a saját vertikum ellátására a Nemesacél-hengermű várható többlettermelését is figyelembe véve elegendő lett volna évi 1,1 millió tonna acéltermelés. Inkább a minőségi okokból csak az LKM-ből biztosítható bugaszállítások - gépipari kovács - és sajtolóüzemek, a Lőrinci Hengermű és Csepel számára - további biztosítása, sőt fokozása volt veszélyben. Mindemellett legnagyobb problémát az LKM Marin Acélművének tarthatatlan állapota jelentette. Az eredetileg 600 ezer tonna éves termelésre re-
