Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)

A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1956-1968 között

fejlesztéssel a vállalat a nagyszilárdságú acélhuzal-gyártás hazai bázisává vált. A termelést 5.294 tonnáról 9.700 tonnára, ezen belül a drótkötél-termelést 4.000 tonnáról 5.400 tonnára, a színes szabadvezeték gyártást 467 tonnáról 2.448 tonnára növelték. A vállalat teljes létszáma 1.051 főre emelkedett. A beruházás nemcsak a gyártás mennyisége, hanem a gyár technikai színvonala tekintetében is ugrásszerű változást eredményezett. A mennyiségi változást egy azzal arányos méretű minőségi változás is kísérte. A beruházás megvalósítása a tervezett időre, 1960 év végére elkészült. 1961. évben tovább nőt a vállalat termelése. Átvette a Csepeli Fémműtől a 10 mm alatti átmérőjű ötvözött acélhuzal és rúd gyártását, amely éves szinten 140-160 tonnát tett ki. Közben nyilvánvalóvá vált, hogy a rohamosan növekvő igényeket a gyár sem acélhuzalból, sem sodronykötélből nem tudja kielégíteni. A II. ötéves terv keretén belül - 1961-1965 között - így elkezdődött a gyár új fejlesztési programjának megvalósítása. A vállalat tovább bővítését elsősorban az építőipar új technológiája - a feszített elemes építkezés - tette szükségessé. Növekedett a népgazdasági igény drótkötélből és egyéb nagyszilárdságú acélhuzalokból is. Ezek kielégítését is a II. ötéves terv keretében kellett megvalósítani. A beruházás mintegy 280 M Ft értékben 1961-1966 között megtörtént. A beruházással a vállalat területe két és félszeresére nőtt, s a következő létesítmények készültek el: 20.000 m" alapterületű vasszerkezetű acélhuzalgyártó csarnok; 1.200 m

2 alapterületű, vasbeton elemekből készített új kötélsodró üzem; segédüzemi létesítmények, s ezen belül a teljes savkezelés megoldása; 1.000 fős öltöző-fürdő, szociális épület, amelyben orvosi rendelő, és a laboratórium kapott helyet; A teljes üzemet ellátó, lágyított vízforgató hálózat, víztárolóval, hűtőtoronnyal; egy 35 kV-os fogadóállomás, továbbá az egész gyárat kiszolgáló vasúthálózat és különböző anyagtárolók, valamint a gyár teljes közművesítése. A fejlesztés célja a nemzetgazdasági igények kielégítése, eredménye a vállalat termelésének megtöbbszöröződése. A nagyszilárdságú acélhuzal termelés 9.700 tonnáról 45.200 tonnára, a drótkötéltermelés 5.400 tonnáról 7.300 tonnára növekedett. Gyakorlatilag megszűnt a kisszilárdságú acélhuzalok gyártása, s intézkedés történt az ötvözött acélhuzalok 400—500 tonnás nagyságrendig történő fejlesztésére is. Az új létesítmények átadására 1966. év végén került sor.