Dobrossy István (szerk.): Baán István emlékkönyv. A Diósgyőri Vas– és Acélgyár (LKM) története 1944-1988 - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 10. (Miskolc, 2001)
A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között
A régió vasgyárainak és a magyarországi vasgyárak fejlődése 1968-1988 között Az 1960-as évek derekán, tehát a tervutasításos irányítási rendszer utolsó éveiben vaskohászati vállalataink olyan konszolidált és megerősödött műszaki és gazdasági helyzetben voltak, hogy magabiztosan készülhettek az új gazdasági mechanizmusra való átállásra, az általa kínál lehetőségek öntevékeny kihasználására. Nagyvállalataink közül a Dunai Vasmű végre túljutott alapvertikumának teljes kiépítésén. Diósgyőrben a blokk- és bugasori rekonstrukció feloldotta a készárutermelő üzemek anyagellátásnak korábbi zavarait. Ózdon kiheverték a Martinacélmü rekonstrukciójának ostromállapotát. E két régi nagyüzemünk vezetői arra is éreztek erőt és elszántságot, hogy a nemesacélgyártás - Dunai Vasműben történő - központos, vagy decentralizált megoldására tett közös javaslatukkal megfordítsák az iparági vezetés szándékát. Vállalkozóképességükre pedig mi sem jellemzőbb, minthogy megpályázhatták, s el is nyerték az újszerű fejlesztési kölcsönt új hengerműveik beruházására. Kisebb üzemeinkben is lendületes fejlődésnek lehettünk tanúi, így pl. a December 4 Drótmüvekben az előfeszített betonacél-gyártás felfuttatása mellett már 1967 októberében megkezdték a sodronykötélgyártás kapacitásbővítésének beruházását. Borsodnádasdon a Járműkerék-üzem beruházása pedig 1968 áprilisában befejeződött. Ezek után sorra vehetjük üzemeink termelési és gazdasági eredményeit, amelyekkel a korábbinál határozottabban tehettek lépéseket saját sorsuk alakítására. Alapvertikumú nagyvállalataink az előző években épített, vagy korszerűsített berendezéseiket éppen ezekben az években tudták felfuttatni, s így újabb kapacitások beléptetése nélkül igen látványos termelés-többletet és ezzel együtt termelési érték-többletet mutathattak fel. 1967-hez viszonyítva 1970-re a nyersvas-termelés országos eredménye 1,65 millió tonnáról 1,85 millió tonnára emelkedett, ezen belül Ózdon 518 ezer tonnáról 618 ezer tonnára. Az acéltermelés 2,67 millió tonnáról 3,07 millió tonnára növekedett, s maga Dunaújváros 701 ezer tonnáról 915 ezer tonnára növelte acéltermelését. Ezt az eredményt döntő mértékben a Martinkemencék Maerz-Boelens típusra történt átépítésével érték el. Fajlagos teljesítményük a korábbi 19,44 t/óráról már 1968-ban 26,65 t/órára nőtt. A hengereltacél késztermék 1,76 millió tonnáról 2,04 millió tonnára növekedett, amiből szintén a Dunai Vasmű új hengersorai révén érhetett el a legnagyobb termelésnövelést: 590 ezer tonnához képest 806 ezer tonnás szintet. A vállalat termelési értéke ebben a hároméves viszonylatban a következőképpen alakult.
