Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Baán Istuán: A perecesi „Bányamécs Egylet"-től az „Új Bányamécs Baráti Kör"-ig

sokan a Vasgyárba, Ormospusztára, Múcsonyba költöztek. Újra széthullott az egylet. Lauday János szavai is ezt a hangulatot idézik: „akik ittmaradtak, annyira elcsüggedtek, hogy dalolni is elfelejtettek." 1933. szeptember 3-án azonban már impozáns keretek közt zajlott le a Bányamécs zászlószentelésének ünnepe. Ebben az időben azonban a gazdasági világválság réme fenyegetett, egyre kevesebb jutott kultúrára. A könyvvásárlásra szinte semmit nem fordítottak. 1938-ban megépült a szabadtéri színpad. A vendégkönyv lenne igazi szószólója ennek az időszaknak. Színmű, operett, opera, tragédia szerepelt műsorán. Látogatottságát, népszerűségét a háború szakította meg. A könyvtár sorsa 1947-re siralmas képet mutatott. Alig 800 kötetet szedett össze Zádor Imre tanító. Ekkor kezdte meg ismét életét a szabadtéri színpad is, mintegy felocsúdva a háborús sebekből. Az Arany hattyú című nagyoperett volt a nyitány, s számtalan szebbnél-szebb darab követte, míg végleg el nem némult a dal ebben a festői környezetben. A „Bányamécs" megalapítója 1933-ban vonult nyugdíjba az egylettől. Az ebből az alkalomból rendezett ünnepségen visszatekintve az egylet küzdelmes, de eredményes múltjára, a következőket mondta: „Ócskavasba kerültem, de nem akarok ott megrozsdásodni". Volt öröm, volt siker, de ezt mindig gátolta valamilyen nehézség. „A »Banyamecs« tevékenysége alatt sok sebet kapott, hol kezét, hol lábát vágták le, de a benne levő életképesség, a munkásokhoz való ragaszkodás mindig megóvta az elpusztulástól, s a romokon is mindig lelkes gárda kovácsolódott össze". Lauday János 1952. december 8-án halt meg, az általa alapított dalárda és zenekar kísérte utolsó útjára. A bányavezetés elköltözése következtében az 1960-as évek derekától gyakorlatilag minden közösségi működés megszűnt. A lakótelep a Miskolc Városi Tanács hatáskörébe került. Pereces lakossága nagyon hiányolta az öntevékeny közösségi életet, így 1988-ban lelkes lokálpatrióták megalapították az „Új Bányamécs Baráti Kör"-t. Az akkori városi tanács ezt örömmel fogadta és elősegítette az egyesület működési helyének megoldását. Kézenfekvőnek látszott, hogy a régi idők legjelentősebb színhelyének, a Szabadtéri színpadnak közvetlen közelében, a múlt században épült, később orvosi rendelővé alakított, de már romossá