Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Baán Istuán: A perecesi „Bányamécs Egylet"-től az „Új Bányamécs Baráti Kör"-ig

vált, elhagyott épület felújításához a tanács biztosított 730 ezer forintot anyagköltségre, míg a munkát az új egyesület szívesen vállalta, s elvégezte. Ez annál inkább kedves megoldás volt, mert ott évtizedeken át szülőotthon is működött, s legalább ezer perecesi ember ott született. Az egyesületi élet tehát mintegy kétéves kemény társadalmi munkával kezdődött, melynek értéke 1,5 millió forint volt, s ez akkor kb. 20.000 órának felelt meg. Munka közben sok jóbarátság erősödött meg, s gyarapodott a tagság mintegy 150 főre. Az elkészült 200 m

2-es klubház azóta sok jól sikerült családias összejövetelnek adott helyet, melyben nemcsak tagok, de általuk meghívott vendégek is részt vesznek. Itt rendezünk találkozókat a régi kultúrélet szereplőinek. A szabadtéri színpad még élő műkedvelői kétszer is adtak sikeres műsoros estet. Többször voltak dalos és régi táncos találkozók. Itt emlékeztünk meg a Perecesi Testgyakorlók Köre valamikor még a nemzeti bajnokság első osztályában is sikeresen szerepelt labdarúgó csapatáról a még élő játékosok részvételével. Az egyesület klubházában adott helyet a nyugdíjas bányász szakszervezet működésének, és itt rendezik az összes volt perecesi és lyukóbányai bányásznyugdíjas találkozót is. Alapszabályunkban első helyen szerepel a hagyományápolás. Egy munkacsoportunk már elkészített egy helytörténeti kötetet, s tovább dolgozunk ennek kibővítésén, fényképekkel való kiegészítésén. A múlt tisztelete és megőrzése mellett településünk jövőjének érdekében kiemelkedő törekvésünk az ifjúsággal való foglalkozás, hiszen tőlük várhatjuk a perecesi kulturális élet és a sportélet újraéledését. Ezért fontos, hogy a saját iskolájukon kívül is jó barátságba kerüljenek. Az iskolák tanulói lelkesen, szívesen szerepelnek rendezvényeinken. A két általános iskola közötti vetélkedősorozatra „Bányamécs kupát" alapítottunk. A vándorserleget véglegesen az az iskola kapta meg, melynek háromszor sikerült azt megnyernie. E vetélkedőkben a legjobban értékeltük a helytörténeti ismereteket, de bőven voltak kulturális, ügyességi és sport megmérettetések is. A legjobbak egyéni jutalmazására mindkét iskolának évente tucatnyi jutalomkönyvet bocsátottunk rendelkezésére, s volt olyan évünk, melyben közös kirándulásra is el tudtuk őket vinni az Oskohóhoz. Ez az egyesület vállalt törekvéseihez képest rendkívül bizonytalan és csekély anyagi lehetőségekkel tartja fenn magát. Néhány évig még például helytörténeti és ifjú-