Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Gajdos Jenőné-Jászai Gyuláné-Kuthi Éva-Nagy Sándor: Oktatási intézmények Perecesen

mok indultak. 27-28 osztállyal az iskola létszáma 700-800 között stabilizálódott. Ez lényeges változást okozott elsősorban az elméleti oktatásban. Jelentősen megnőtt a közismereti órák száma, valamint az elmélet igényes szakmai tárgyak száma. A korábban 6— 7 fős tanári testület megközelítette a 30 főt. A tanárok többsége most már egyetemi végzettséggel rendelkezett, míg a szakelméletet mérnök tanárok oktatták. Tanulóink eredményei is javulnak. A különböző szakmai versenyeken bekerülnek az országos döntőkbe, de történelem és fizika tantárgyakban is voltak országos döntősök, illetve helyezettek az első három helyen. Az iskolában teljes körűvé vált a szakkabinetes rendszer. Az újabb jelentős változást eredményezett az 1980-ban több mint 10 millió forint költséggel megépült 9 kabinetes, korszerűen felszerelt tanműhely villamos és vasipari alapképzést szolgálta. Ezt egészítette ki az 1985-ben megépült - az autószerelő képzést szolgáló — autó diagnosztikai műhely. A műhelyben javító munkához és környezetvédelmi vizsgáztatáshoz is meg vannak a feltételek. A korábban tanműhelyként működő helységekben pedig villamos-mérési tantárgyak oktatási feltételeinek megteremtésére került sor. A kialakult gyakorlati képzés biztosította, hogy a tantestület eredményesen kapcsolódjon be a villamos képzés tantervi követelményeinek kidolgozásába. Az iskola készítette el a villamos hálózat szerelő szakma elméleti és gyakorlati tantervét. (Varsás Nándor szaktanár tankönyvet írt.) A régióban bevezették a háztartási gépszerelő szakma oktatását. A bányászképzésről sem mondott le az iskola, bár a beiskolázás egyre nehezebb lett. A bányász szakma megmentése érdekében Országos Bányászati Konferenciát szervezett az iskola, melynek célja a vájár szakma korszerűsítése volt. A képzés vállalati háttere lényegesen megváltozott. A Borsodi Szénbányák mellett a legnagyobb támogató az Országos Villamos Távvezeték Vállalat (OVIT) lett. Ez a vállalat segítette hozzá az iskolát a már említett tanműhely megépítéséhez, továbbá segítségével kezdődött el egy igen sikeres külföldi cserekapcsolat. Több éven keresztül diákjaink egy csoportja az NDK-ban 10 napos termelési gyakorlaton vehetett részt, melyet az iskola viszonzott az OVIT-költség átvállalásával. Ugyancsak e vállalatnál tanulhatták meg a tanulók a nagyfeszültség alatt végezhető munka korszerű gyakorlatát. A szakmai gyakorlati oktatást egyre több vállalatnál végezték a tanulók. 1964-ig