Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Gajdos Jenőné-Jászai Gyuláné-Kuthi Éva-Nagy Sándor: Oktatási intézmények Perecesen

A szakma Kiváló Tanulója országos verseny résztvevői és szervezői, 1986. számvetés nem tükrözi azt a sokszor nehéz problémákkal küzdő, hivatásszeretetből fakadó, emberformáló nevelőmunkát, amelyet az eredmény megkívánt. Most arra készülünk, hogy megvizsgáljuk az életbe kilépő fiatalok helytállását, a nevelőmunkánk tényleges eredményét. Június 6-án egész napos jubileumi ünnepséget tartunk, amelyre szeretettel várjuk intézetünk végzett növendékeit, akik munkájukkal, tanácsaikkal segítették az intézet munkáját. Az ünnepség alatt kiállítást rendezünk, amelyen a szakmunkásképzés sokrétű segédeszközeit, szemléltető eszközeit is bemutatjuk" - olvasható az újságcikkben. A szakmai oktatás színvonala rohamosan fejlődött. A tapasztalt vájároktatók mellett bekapcsolódtak az oktatásba a technikus képesítéssel rendelkező aknászok, akik a gyakorlat mellett fő hivatásukként a szakemberéletet is oktatták. Az 1960. évek közepe (1964) más okból is jelentős változást hozott, ez elsősorban létszámnövekedést jelentett. A megye más településéről (Kurityán, Sajószentpéter) a bányász osztályok átkerültek Perecesre. Ettől kezdődően a régióban csak Perecesen képeztek vájárokat, így a Borsodi Szénbányák egyedüli utánpótlás bázisa lett. Az eredmé-