Dobrossy István (szerk.): Pereces-bányatelep története a XIX–XX. században - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 9. (Miskolc, 2001)

Gajdos Jenőné-Jászai Gyuláné-Kuthi Éva-Nagy Sándor: Oktatási intézmények Perecesen

utcai általános iskolában tanító tanárok gondoskodtak délutáni tanítási időszakban. A szakmai tárgyakat pedig a bánya felkért műszaki vezetőitől sajátíthatták el. Az iskola az 1952-1953-as tanévben már a 134. Számú Ipartanuló Iskola Pereces-bányatelep nevet viselte. Az otthon címe: Pereces Tárna-tér 10. sz. volt. Az igazgatói feladatokat Rási Pál látta el, s az intézménynek volt egy termelési és egy oktatási igazgatóhelyettese. Külön igazgatóhelyettes volt felelős a politikai és tömegmozgalomért. Az otthonigazgató Kiss Károly volt. A tanári testület 4 főből állt. Az igazgatói feladatokat később Csőreg Bertalan vette át. Ez az állapot nem volt sokáig fenntartható. A növekvő létszám és szervezettség megkövetelte az önálló iskola létrehozását és az ehhez szükséges önálló épületet is. Ilyen épület pedig Perecesen nem volt, tehát építeni kellett. A hely kiválasztásában az játszott szerepet, hogy az egészséges környezetben a fárasztó bányában eltöltött munka után a fiatalok kellően ki tudják pihenni magukat. A választás az újtelep feletti Mátyás (Matyi) rétre esett, már csak azért is, mert e helynek munkásmozgalmi múltja is van. Az 1951-ben elkezdődött építkezéshez nem volt víz, így külön víztározót kellett építeni, melybe a vizet lajtos kocsik hordták fel. Az építkezéshez szükséges anyagot pedig a kolóniáknál telepített vasúti síneken csörlők segítségével szállították fel. 1953 őszén került sor az épület átadására, ekkor költözhettek be a tanulók. Az 1953-1954-es tanév már az új épületben kezdődhetett meg igen mostoha körülmények között. Az épület környéke rendezetlen volt, az épületben pedig még nem volt vécé, így a közeli domboldalon felállított latrinára kellett kijárni. Az önálló iskolának immár önálló tantestülete is lett. Igazgatójának Kálna Ottót nevezték ki, aki 1984-ig, tehát mintegy 31 évig igazgatta az intézményt. A fiatal műszaki tanár már rendelkezett vezetői tapasztalatokkal, hiszen előtte a Vasgyári 100. Számú intézetben igazgató helyettes, Debrecenben pedig igazgató volt. Bár az esztergályos szakmát tanulta ki, nagyszülei és rokonsága Pereceshez és a bányához kötötték, így tehát a választás jogos volt, amit tisztességgel megszolgált. A tantestület kiemelkedő személyisége volt Bánkuti Gábor is, aki országos geológia szakmódszertani kabinetet alakított ki rövid idő alatt. Kiemelkedő pedagógiai munkája mellett Pereces kulturális életében is jelentős szerepet töltött be. Színdarabokat rende-